Az emberek miért házasodnak a húszas éveikben, miközben 10 év múlva még mindig csak harmincasok lesznek, de már egy évtizede házasok?

Kedves kérdező, én 25 évesen, amikor férjhez mentem, már túl voltam egy rossz gyerekkoron, 7 éve dolgoztam, elvégeztem egy egyetemet mellette, akkor voltunk együtt 4 éve a jelenlegi férjemmel, volt pár millió megtakarításunk és már az építkezésünket szerveztük. Nem mindenkinek 24-25 évesen jut el oda, hogy egyáltalán elkezdjen dolgozni és önállósodni a családi fészken túl.

Vagy most nem értem igazából, hogy jön ide a mégcsalás. Ha 12 év után megcsal valakit a párja, nem mindegy, hogy 10 éve házasok már vagy csak 2 éve? Akkor is meg van csalva. Meg akkor is, ha még csak barátnő.

A családomban a komoly, "felnőtt" párkapcsolat kezdete a házasság, előtte csak járogatás, találkozgatás, bármikor szakítás van. Számomra személy szerint nem fontos a papír és a ceremónia (szerencsére a barátom számára sem), de az igen, hogy szavakban és tettekben is egyértelművé legyen téve, hogy igenis egymással tervezünk, biztosak vagyunk a másikban, nem lépünk le bármi faxság miatt, legalább annyira komolyan gondoljuk a dolgot, mintha házasok lennénk.

Persze, bármelyik kapcsolat bármikor eljuthat oda, hogy válásra kerül a sor, de ha azon görcsölne mindenki, hogy "mi lesz, ha..?", akkor soha senki nem tenne egyetlen lépést sem előre az életben. Ha beüt a sz#r, akkor ez van, majd megbirkózom a helyzettel. 100%-ban biztosra se 30, se 40, se 120 évesen nem tudnék menni. Valakinek 50+-osan megy el az esze és jön össze a húszéves titkárnőjével és van, aki nyugdíjasként fűzi a szomszédasszonyt.

Szerencsére az ember nem csak sodródik az életben (persze így is lehet élni, ha valaki szeretne), nem csak megtörténnek vele a dolgok, hanem tudatosan tehet a kapcsolatáért és saját magáért is.