Megmondjam vagy mit tegyek? Pocsék a szex...

Milyen házasság ez, ahol nem merünk szólni, ha valami baj van?? Mimózalelkű, így járt, viszont felnőtt ember, nőjön fel a kritikához.

Ez nem empátia kérdése, hanem a bizalomról szól, hogy mersz szólni. Az is empátia, ha azt akarod, hogy mindkettőtöknek jó legyen.

Basszus! Az asztalra csapok és azt mondom hogy álljon meg a menet! Ez így nem jó. Én igy meg így szeretem. Vagy megjegxzed és csinàlod vagy nincs szex.

Egy férfi olyenen nem sèrtődik meg.

Ha megsèrtődik akkor így jàrt.

"A szexet leszámítva csodás férj"

Ez mit jelent?

Jézusom, kérdező, a férjed ELMÉLETILEG egy felnőtt ember. Legalábbis abból ítélve, hogy összehoztatok egy gyereket. És te is elvileg az vagy. Szóval itt az ideje felnőtt ember módjára viselkedni, és megbeszélni. Ha megbántódik? Már bocs, de ki a francot érdekel? Inkább 20 évig nem elégülsz ki? Igenis, vegye észre, hogy rossz, amit csinál. Nem kell úgy bánni vele, mint egy törékeny kis hópihével. Azért is viselkedik még mindig így, mert így bánsz vele. Persze, ne kezdd el szidni meg mit tudom én, de igenis meg kell beszélni: ez a jó párkapcsolat alapja, nem a nonstop tűrés és konfliktuskerülés. Ha annyira jó ember, jó férj és jó társ akkor fel fogja fogni.

Ha nem törődik vele: sajnálom, akkor nem jó társ. Mert egy jó társ törődik veled. Az ágyban is.

Akkor mondd úgy, hogy ne legyen sértő. Nem muszáj úgy fogalmazni, hogy "Drágám, sz.rul csinálod!" Lehet úgy is, hogy "Sokkal jobban élvezném, ha...". Ha valami nem tetszik, egyszerűen jelezd közben, hogy hagyja abba. Nem az ő hibája, ha folyton csinál valamit, amiről eddig azt hitte, hogy élvezed.

Ha rávezetni nem tudod, üljetek le egy pohár borral miután elaludt a gyerek, és kérdezd meg, neki mi a véleménye. Neki jó így? Vagy van valami problémája?

Nem tudom, hogy jutottatok el a házasságig, ha fogalmatok sincs, hogy a másik mit szeret az ágyban, de úgy nem lehet évekig kitartani, ha ezt nem beszélitek meg. Addig lépj, amíg ez helyrehozható, és nem a megcsalásban keresitek a megoldást.

Te most egy empátia nélküli házasságban élsz.

Egy kommunikáció nélküli házasságban.

Egy olyan emberrel, akit nem érdekel, hogy te nem élvezed a szexet.

Nincs őszinteség. Mert nem mersz őszintén beszélni.

Félsz, hogy olyan derülne ki (nem vonzódik a testedhez, a nemi szervedhez), ami után normális ember beadja a válást.

Inkább lemondasz az orgazmusról, csak ne kelljen konfrontálódni. Eleve gáz, ha az konfliktust eredményez, ha a te igényeid szóbakerülnek.

Úgy el fogtok válni öt éven belül, mint a sicc.

Ő lesz az a férj, aki nem érti, miért nincs szex, csak havonta egyszer, és úgy kergeti a húsz éves puncikat, hogy előadja, mekkora isten az ágyban.

Te meg remegve dőlsz ágyba az első férfival, aki úgy néz rád, hogy látod, hogy kíván.

Aztán váláskor elmondjátok egymást mindennek, mert egyszerre kiadjátok az összes problémát, amit évekig nem tudtatok megbeszélni, csak gyűjtögettétek.

Egy JÓ házasságban meg lehet azt mondani, hogy Béla, nekem nem jó a szex, változtassunk, mert így nem fogok szexelni veled, hogy csak neked jó. Egy JÓ házasságban a férj ezek után küzd a punciért, és addig nem nyugszik, amíg nem élvezel el reszketve.

Ha a férjed csak kapni akar, de nem ad, és nem figyel rád az ágyban, az a házasság egy kupac kaki. Csak félsz szembenézni az igazsággal.

Gondolj bele: életed végéig egy jó szexben nem lesz részed? De legalább csend van... Nem adok egy évet, és az élő fába belekötsz, attól is idegbajt fogsz kapni, ahogy veszi a levegőt.