Mennyire elterjedt huszonévesen házasodni manapság és/vagy gyereket vállalni?

Én 23 éves votlam, mikor megházasodtam, és abban az évben, még 23 évesen szültem meg a kislányunkat.

Azóta is egy boldog család vagyunk :)

"Ha 22 évesen férjhez mentél és 30 évesen szülsz, akkor pont ez a jutott is, maradt is kategória leszel, "

14-es, de miért lenne az? Te egyszerűen a gyerek kérdésről nem tudsz leakadni. Miért kellene, hogy egy következő állomás a gyerek legyen a házasságban. Szerintem semmi tudatosan agyontervezett nincs a 13-as hozzászóló válaszában. Ez egy életstílus, amit ő írt. Egy választott életforma. Nem kötelező szaporodni mindenkinek. Van, aki a tízmillákat, amit a gyereke(i)re költene az életük során, inkább a világ felfedezésére, egy komfortos életre, satöbbire költi, szíve joga. Ettől ég férjhez mehet akár 20 évesen is.

Teljesen normális. Én 25 voltam mikor férjhez mentem, a férjem 22 éves volt akkor. Teljesen természetesnek éreztük, mindketten vágytunk rá. Azóta is boldog házasságban élünk.:) De gyerek az nem kell. Soha! Nem akarunk.

Mi inkább éljük az életünket kötetlenül, dolgozunk, kutyázunk, kirándulunk, szórakozni járunk ( már amikor lehetőség van rá). Mi így vagyunk boldogok.

31 és 36 évesek vagyunk. Én évvesztes voltam és nulladik évfolyamra is jártam, így 24 voltam, amikor befejeztem az alapképzést, majd a mesterképzésem második évében kezdtem el dolgozni 25 évesen. Az első évemben nagyjából napról napra éltem a fizetésemből és akkortájt ismertem meg a férjemet. Az első nagy lépcső a közös lakás megvásárlása volt, ami 1-2 évre anyagilag kizárta a családalapítás lehetőségét. Tavaly összeházasodtunk, mostmár jó anyagi körülmények között élünk és nem szabunk gátat egy baba érkezésének, de nem is kifejezetten feszültünk rá a témára. Őszintén? Eddig nem lett volna felelős döntés a gyermekvállalás. Én tudom, hogy a miénknél sokkal borzasztóbb körülmények között is nevelnek gyerekeket, de a mi lelkiismeretünk így nyugodt. A sors szépen igazgatta az utunkat eddig is. Ezután is minden úgy lesz, ahogy lennie kell.

Én azt látom a társaságunkban, hogy az én korosztályomban és társaságomban (ahol mindkét fél azonos korú), aki tovább tanult, szintén nulláról építette fel az életét, azoknak még jellemzően nincs családja. Házastársa esetleg, de gyereke nincs. A férjem társasága nagyjából ott tart ahol mi. Van saját lakás, egzisztencia szép lassan, házastárs és a gyerekek most kezdenek érkezni, vagy már 1-2 évesek.

Vagyis a körömben azt látom, hogy akik egyetemre mentek, ott a családalapítás eltolódott a huszas évek legvégére, harmincasok elejére. Akik nem tanultak tovább, ott zömében már nagyobb (4-5 éves) gyerekek vannak.

A szex élvezeti érték, intimitás, a kötődés egyik legszorosabb formája.

A gyerekvállalás pedig egy döntés, egyfajta életmód a sok közül. Ennél nem több. Mindenkinek a magánügye.