Jogosan esik ez a helyzet rosszul?

Férjemnek ez az első házassága, nekem a második. Bár pont neki van egy gyereke. Első házasságomban úgy volt hogy akkori férjem és én összeadtuk a kettőnk fizetését. Ebből tulajdonképpen én gazdálkodtam, hiszen én fizettem be a csekkeket, én jártam boltba vásárolni. Volt egy hely a lakásban ahol a fennmaradó összeget tartottuk, ebből volt férjem kivett néha kisebb összeget hogy azért nála is legyen pénz. A megmaradt pénz mennyiséggel hogy mi legyen, együtt döntöttük el. Pl. gyűjteni valamire, nyaralás, akármi.

Mostani férjemnél azt sérelmezem hogy tulajdonképpen kizár az ő pénzügyi világából. Diplomásként majdnem 700.000 ezer forint körül keres, de nem is tudom pontosan. Én most felsőfokú képzést tanulok intenzíven, ősztől nem dolgozom. Pont azért is járok erre hogy legyen megfelelő munkám. Nekem az fáj hogy férjem nem egyenrangú félként kezel. Bár ő fizeti a rezsit, kajákat jelenleg. Vagy ha bérletre van szükségem kérem, odaadja rá a pénzt. De! Bankszámláján szépen gyűlik a fizetéséből fennmaradó összeg, amit sosem hoz szóba mennyi. Sőt már tudatosult bennem hogy azt egyedül kívánja eldönteni mi is legyen majd vele. Hiszen soha szóba sem hozza.

Én nem vagyok sem költekezős, sem pénzéhez. Ennek ellenére egyre inkább rossz érzés hogy férjem nem kezel ilyen tekintetbe feleségként, hiszen a házasság gazdasági közösség. Közös minden bevétel, ő mégis nagyon sokat tesz félre olyan bankszámlán amihez nekem semmi közöm sincs.

A háztartási munkákat én csinálom, most ugyan csak tanulok de ez átmeneti.

Szerintetek jogosan esik a helyzet rosszul, vagy nincs igazam?