Másfél éve kérem a (most már) férjemet, hogy változtasson, miért nem megy?

nem kizárt, hogy saját magadnak teremtesz olyan helyzetet, hogy ő visszahúzzon téged, mégpedig azzal, hogy tőle várod, hogy előre vigyen téged, ahelyett, hogy megtanulnál tőle függetlenül saját magad előre haladni a saját életedben, vagy akár te inspirálnád őt is fejlődésre.

nem tudom, nem állítom, hogy így van, csupán reagáltam a megfogalmazásodra. elég gakran előfordul az emberekkel, hogy viselkedési/gondolkodási sémákat alkalmaznak és ezek jelegzetességei sematikus problémákat idéznek elő. ha ezek párkapcsolati jellegűek, vagy érintik a kapcsolatot és a sémák helyett a kapcsolataikat cserélik le, akkor nagyon könnyen előfordul hogy egymás után több kapcsolatban is ugyanazok a problémák jönnek elő.

nagyon sok kapcsolat (nem csak párkapcsolat, barátság, munkahely, gyerek/szülő, szomszéd, stb. is) azért megy tönkre, mert nem sikerül megfelelően kommunikálni egymással a problémákról. ha pedig ezt a hibánkat, hogy nem tudunk bizonyos kommunikációs nehézségeket megfelelően rendezni a másikkal tovább visszük egy másik kapcsolatba, akkor abban a kapcsolatban ugyanúgy ott lesz ugyanaz a hiba és teljes egészében a másikon múlik, hogy vajon ő képesebb-e kezelni a mi hibánkat, mint mi magunk. ennek meg a statisztikai valószínűsége jóval kisebb, annál, hogy mi magunk ki tudjuk javítani már a mostani kapcsolatunkban is. ha már tudjuk, hogy valami gond van valahol, az már egy lehetőség arra, hogy megkeressük, hogy pontosan mi a gond és megpróbáljuk kijavítani azt.

elég sok különbség és probléma, hogy nagyon nehéz legyen mindet megoldani. de nem lehetetlen, ha igazá akarjátok és elég erős az összetartozásotok, meg az elhatározásotok, hogy meg akarjátok oldani.

neked (meg neki) kell eldönteni, hogy érdemes-e küzdeni érte, hogy megoldjátok, vagy egyszerűbb mást keresni, akivel ezeken nem kell annyit dolgozni. de az nem változik meg, hogy ha erről nem tudtok egymással jól kommunikálni és ezt a képességet nem sajátítod most el, akkor egy következő kapcsolatban ugyanúgy tud problémákat okozni majd. legfeljebb egy kicsit más formában.

ahogy írod, most is az a gond, hogy hiába ismerted őt régóta, mégis egyre több különbség került elő. ezt a hibás ítéletet is okozta valami - talán ez is egy kommunikációs hiba volt, de persze sok minden más is lehet. viszont semmi garancia nincs rá, hogy egy következő választásodnál nem jársz ugyanígy.

minél többet tudsz fejleszteni magadon ebben a kapcsolatban, miközben javítani próbálsz rajta, annál több az esélyed, hogy még ha ez a kapcsolatod nem is sikerül kijavítani, legalább egy következőbe minél kevesebet viszel át a mostani hibákból. minél többet spórolsz meg ebből a fejlesztési próbálkozásból, annál esélyesebb, hogy több hibával terhelve kezdesz majd egy másik kapcsolatba, ami emiatt komolyabb hátránnyal indulhat a siker felé.

a párterápia, szóló terápia egy pszichológussal, vagy akár szakember nélkül magadon végzett személyiség fejlesztés, kommunikációs és egyéb javítási kísérlet azért is fontos, mert segít esélyt adni a meglévő kapcsolat kijavításának, de még fontosab szerepe, hogy ha kilépsz is a kapcsolatból, ami menthetetlennek bizonyul, azt lehetőleg minél jobb állapotan tedd.

sporthoz nem értve egy béna sport hasonlattal szemléltetek. ha te úgy ítéled meg, hogy képtelen vagy lefutni egy maratont, mert a testfelépítésed, izomzatod, akármik miatt nem vagy képes rá, abben akár igazad is lehet. de nagyon nem mindegy, hogy megpróbálsz-e felkészülni rá és megfelelő felkészültséggel megpróbálod azért megcsinálni és csak utána adod fel, vagy már a felkészülés előtt feladod és meg sem próbálod, netán felkészülés (és így megfelelő kondi) nélkül bepróbálkozol vele, aztán az előre borítékolható kudarcot önigazolásként lobogtatod, hogy te megmondtad, hogy értelmetlen.

és még ha igazad is van benne, hogy nem vagy rá képes, ha rendesen felkészültél, megpróbáltad, akkor egy másik sportban is hasznát veheted az edzésbe fektetett energiádnak, míg ha meg sem próbálod a maratonra felkészülést, akkor egy másik sportba is rosszabb fizikummal kezdesz.

miért gondolod, hogy az idegrendszer annyira máshogyan működik, mint az izomzat? ha egy mozdulatsort évtizedekig rosszul gyakorolsz, azt minimum évekig fogják belőled az edzők kiverni, hogy helyesen csináld (gondolom, nem csak a tánctanárok tudnak erről mesélni, hanem a sport edzők is). de a pszichés beidegződések legalább ilyen veszélyesek és nehezen átszoktathatók...