Elválnátok ha tehetnétek?

Holnap beadnám a válókeresetet.

Amúgy a férjemmel élhető az élet, rendes ember, érdekeimet nézi. Csak valahogy elég volt a 25 év, jobban szeretnék egyedül élni. Gyerek már felnőtt, kirepült, külföldön él.

Én nem tudok lépni, közös családi vállalkozás, bonyolult dolog...:(

Ha megnyernénk a lottó ötöst, nem is kérdés.

#9 vagyok

Először is, nem akartam hirtelen kidobni az ablakon sok-sok évet, csak mert most nem jó.

Emellett bíztam benne, hogy hullámvölgyről van szó. Ami tulajdonképpen be is bizonyosodott, hisz nagyon sokat javult a kapcsolatunk. Szinte teljesen helyre jött.

Hogy még mindig nem engedtem el a gondolatot, az meg inkább ilyen női kapuzárási cucc lehet. Aminél szintén reménykedek, hogy véget ér egyszer.

Mert mindennel együtt meg tudom, hogy nem olyan a házasságom, amit fel kellene borítani. Ennél csak rosszabb jönne. Épp csak meg vagyok bolondulva mostanában.

Én ráhúztam még négy évet.

Majdnem váltunk, mert nemtörődöm lesz, belekakkantós... Tulajdonképpen olyan volt, mintha egy nagy kupac ürülék lett volna a házban.

Persze jöttek a nagy ígéretek, én meg adtam még esélyt.

Hogy négy év után leessen, hogy az a kupac még mindíg a szoba közepén bűzlik, csak már beszélünk róla és szellőztetünk is.

De valódi változás nem volt.

3,5 év telt el azóta és nagyon sajnálom azt az elpocsékolt négy évet :/

"Befásultság. Beletörődés."

De ezt pont a házasságotok okozza.

Nem ez a természetes hangulata egy embernek.