40 feletti, egyedülálló, esetleg elvált férfiak, őszintén, boldognak érzitek magatok?

Igen.

Nem mindenki lelki gyenge, társfüggő, életképtelen, senki.

Még nem vagyok 40, de már közeleg!

Elég rossz így élni. Viszont az exemmel sokkal roszabb volt, tudnék mesélni. De nincs értelme , már elengedtem azt a történetet. Tudtam hogy nehezen fogom újra megtalálni a párom , már ha egyáltalán megtalálom....

Igazam lett sajnos, jó pár éve egyedül vagyok.

Tudtam... Ez számomra annyira nem érthető kedves #5... Egy ember, hogy nem érzi a saját jó tulajdonságait, a saját énjét... Ha maga az ördög lennél is, tudnád, h vsn hozzád illő. Nem hiszem el, hogy emberek így le tudják írni magukat... Persze, be is jön a "jóslatuk", mert tudsgosan vagy tudatalatt, vagy mindkettő, ezt engedték meg maguknak. Hihetetlen... Ha egy picit is szeretnéd magad, ha egy picit is belegondolnál, h mennyi szerethető van benned...hogy nennyi mindent adhatnál másnak... De nem. Én kuka vagyok, mert az előző társam is mondta, meg el is hagyott (joggal)....Aham, de ez ki a faszt érdekel? Te ki vagy? Mit tudnál adni másnak? Na ez a fontos, hogy ezt meglásd! Hogy értékeld magad, függetlenül attól, ami idáig történt veled.

Csak ennyi. De remélem több ember átgondolja, mert nem véletlenül pötyögtem ennyit...

Na, viszlát, jó éjt. :)