Tényleg velem van a baj?

Az a baj az ilyen sztorikkal, hogy látjuk a kezdetet, de a véget nem.

Voltak hasonló helyzetű ismerőseim. Amint abbahagyták ezt a munkát, kevesebb lett a pénz és megérezte a feleség. Mindig válás lett a dolog vége.

Miután a párom közel annyit dolgozik, mint tied, azt tudom mondani, hogy ne panaszkodj. Vállaltad ezt a szerepet. Nekünk mondjuk eszünk ágában sincs külön aludni, ha nappalt nem tudjuk együtt tölteni, akkor legalább este bújjunk egymáshoz. A gyerekek elvannak, ha a kicsi felsír átmegyek, visszaaltatom. Én nap közben tudok pihenni. Hajnalban is gyakran felkelek csakhogy találkozzunk. Akkor készítek magunknak kávét, beszélgetünk, egymáshoz bújunk. Ez jó esetben fél óra, de megéri. Mi is átmentünk azon a szakaszon, amin ti. Végül az én gondolkodás módom, hozzáállásom megváltozása lett a megoldás. Ő mindennap felkel és dolgozik azért, hogy a családnak megadjon mindent és, hogy a gyerekekkel tudjak foglalkozni a gyes végéig. Összetehetem a kezem, hogy 3 évig itthon maradhatok. Más a terhességét is végig melózza. A gyerekeket is arra buzdítom, ha hazaér apa szeretgessék meg. Valamikor együtt zuhanyoznak, együtt vacsoráznak (egy tányérból). Nekem az a dolgom, hogy ő OTTHON érezze magát. Akkor nem fog más után nézni vagy csakúgy elhagyni. Hiába nagy a türelme egy férfinek, a hisztit hosszútávon nem fogja tűrni 3 gyerek 8de vagy oda.

Tedd te is oda magad ahogy ő. Jól esne neki az egésznapi meló után a babusgatás.

ez jó ötlet mondjuk amit #14 ír. hogy lehet jobb lenne valahogy kicsit visszacsábítanod, mint a rossz részt rákcsálni, főleg ha t3nyleg melózik.

valami kis apró szokatlan figyelmességekkel kezdhetnél. ne hirtelen váltásként. hanem csak néha. és úgy mellesleg ne úgy hogy várnál valamit. csak higy neki jobb kedve legyen.

vagy esetleg valami játékos dolgok. akár pár vicces kép, vagy komment. és ne feltétlen a gyerekek kapcsán.

hogy szép lassan legyen valami szál köztetek.

Attól, hogy férj és apa lett még nem kell feladja magát. Ezek a te elvárásaid. Foglald le magad. Egyelőre nem vagy egyedülálló anya, de ha így folytatod az lehetsz. Ha neki azokra szüksége van akkor fogadd el. Az egyik pasi xboxozik, a másik iszik...

Neked mindennap hazamegy a férjed, valaki évente 3x, 4x látja mert járja a világot, hogy megkeresse a családnak azt a pénzt amivel mindent biztosíthat nekik. Ahogy nőnek a gyerekek és te is visszamész dolgozni jobban fogod érezni magad. Nekem is sokszor hiányzik a felnőtt közeg, de nem piszkálom emiatt a férjem. Bocsi, nem sértésnek szánom. Felnőtt vagy, a férjed is. Csak a filmekben van tökéletes élet.

Egyébként van segítséged a gyerekek körül? Gondolok itt nagyszülőkre például.

Nekem sincs segítségem.

Ne gondold azt, hogy a Facebookra kitett idilli képek mögött nincsenek nehézségek. A legtöbb ilyen kép nyomásra készül, hogy legyen mit megmutatni a másiknak. Sokszor sokkal nyomorultabb életek vannak mögötte, megcsalások. (Egyrészt emiatt sem regisztráltam. )

És a kérdésedre válaszolva nincs benned hiba, teljesen természetes és normális amire vágysz. De ezt nem tudjuk ráerőszakolni a férjeinkre. Veszekedni nem fogok már ezért. Rongyosra beszéltem már ebben a témában a számat. Éjszakákat szövegeltem végig. Aztán elfogadtam, hogy mellette ilyen az életem. Szeret, de nem fog mindig a szoknyám mellett ülni, szereti a munkáját. Szereti, ha sok pénz van és meg tudja venni az aktuális kis kütyüit. De mindig hozzám jön haza, és rám vágyik. Nem akarom elüldözni azért mert bennem van egy kialakult kép hogyan is kellenne lennie a mi kapcsolatunknak, amit a társadalom is elismer, a többiek meg irigyelnek. Így is gyönyörű életet élünk. Meg van mindenünk és számíthatunk egymásra. A gyerekek pedig szeretnek minket.