Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Bántalmazó lennék?
A minap épp hazaértem valahonnan estefelé. Szinte még be sem léptem az ajtón, a férjem elkezdte mondani, hogy (szerinte) mi minden nincs (jól) elvégezve a ház körül, ezt meg azt legyek szíves másnap megcsinálni. (Gyesen vagyok, semmi dolgom, ugye.) Eleve utálom, ha főnökösködik, meg épp fáradt voltam, izzadt voltam, és felcsattantam, hogy "Hagyjál most ezzel!" Ezen úgy megsértődött, hogy vette a cipőjét, hogy ő elmegy itthonról, ha ennyire rosszul bánok vele. Merthogy ez nem először fordul elő, hogy csúnyán szólok hozzá.
7 éve vagyunk együtt, és az ingerültségemet rendszeresen szavakkal vezetem le. Lobbanékony temperamentum vagyok, nem káromkodom rá, nem gyalázom, nem sértegetem, de dühömben bizony sokszor úgy fogalmazok, ahogy normál lelkiállapotban nem tenném. Próbálok tenni ellene, de ő is tudhatná ennyi év után, hogy a felcsattanásaim után lemegy a gőz és megint többé-kevésbé normális vagyok. Amit ilyenkor mondok, azt magam is megbánom, de őszerinte pont hogy ilyenkor mutatom meg az igazi arcomat.
Szerinte ez bántalmazás.
Szerintetek?
válasza:
válasza:Szerintem érdemes lenne ezt a hangulatingadozást kezelned, nem is a férjed szempontjából, hanem a gyerek miatt. Anyám ugyanilyen volt, gyakran elfutotta a méreg, sosem tudtam mikor mit mondhatok neki, nem tudtam kiszámítani, mikor csattan rajtam valami. Az lett a vége, hogy alig mondtam el neki bármit, és nagyon távolságtartó lettem vele.
Tudom, hogy nem a kérdéshez kapcsolódik, de ha egészséges szülő-gyerek viszonyt szeretnél, akkor ne viselkedj kiszámíthatatlanul, és ne vezesd le más embereken gondolkodás nélkül a feszültséget.
Próbáljátok a konfliktust kezelni, mind a ketten gyerekesen viselkedtetek ebben a szituációban.
válasza:"Szerinte ez bántalmazás. Szerintetek?" - kérdező, ez egyszerű... fordítsd meg fejben a szitut, és képzeld el, hogy ő mondja neked a mondókáját ugyanolyan módon és stílusban, ahogy te adtad elő magad.
Te bántalmazásnak tartanád?
(az én párom is ilyen felcsattanós, és eleinte én is nehezen kezeltem... aztán egy jó ideje ugyanabban a stylben "visszacsattanok", oszt jónapot... pár perc, és kitör a béke)
" Csak nem neked. Haha..." - bár nem nekem írtad #12, de elárulok neked egy nagy titkot... az az ösztönszintű női hozzáállás, hogy a nő válogat a férfiak között, majd a kiválasztott szerencsést(?) babával ajándékozza meg, nos az egyre kevesebb férfinél működik ... nem véletlen, hogy az olyan nők, akiknél az egyik kézben hosszú elvárási lista van, a másikban meg a "megadom a férfinak a szaporodás jogát" című - szerintük - "mindent vivő aduász", azok nem igazán sikeresek a párkeresésben, hacsak nem jön szembe velük egy balek... ugyanis a férfiak egyre kisebb részénél jelentkezik a "továbbviszem a vérvonalam" a párkeresés fő indítékakét - többek között hála az erőszakos feminyomulásnak.
Én is futottam össze életem folyamán pár ilyen hölggyel, és az "én szülök neked kicsibabát" c. dumára a sztenderd válaszom kb az volt, hogy "értem, szóval te azt adod, hogy szabad utat adsz a saját anyai ösztöneidnek... nagy cucc... ha értem szembefordulsz az ösztönöddel, a ketyegő biológiai óráddal, és NEM szülsz "nekem" kicsibabát amíg azt nem ketten akarjuk, na az már valami..." na így lehet gyorsan leépíteni a vérmamikat, akiknek amúgy is a két csík meglátása után perctől csak a baba számítana...
válasza:"nem káromkodom rá, nem gyalázom, nem sértegetem, de dühömben bizony sokszor úgy fogalmazok, ahogy normál lelkiállapotban nem tenném."
Ez azert eleg elentmondasos.
Tapasztalatom szerint amugy egy ferfi sose bukik ki ennyire, hogy ezzel igy letamadjon, alig, hogy hazaert, hacsak nincsen ra oka es tele van mar a hocipoje.
Az ilyen felcsattanasok meg erzelmileg igencsak megterheloek a masik fel szamara.
Amugy meg a verbalis bantalmazas is bantalmazas. Bar peldat nem irtal, szoval nem tudhatjuk, hogy o a tulerzekeny vagy te.
Bar azon elgondolkodhatnal, hogy ha o beszelne veled ugyanugy ahogy te csattansz fel, te mit szolnal?
válasza:Cáfolnék néhány bizarr előfeltevést:
Nem sunnyogtam el a terhességet, nem vagyok egy két lábon járó petefészek, nem a férjemnek vagy magamnak szültem gyereket, és nem életem teljesítményeként élem meg a szaporodást. Közös megegyezéssel maradtam gyesen. A férjem már akkor sokkal többet keresett nálam, mikor még munkahelyen dolgoztam, és nagyon határozottan kiáll amellett, hogy az "ő keresete" az a mienk, és nem az övé. De ez nem is tartozik ide.
És nem, az, hogy most gyesen vagyok, számomra nem alap arra, hogy szó nélkül lenyeljek bármit.
Fordított esetben én nem tartanám bántalmazásnak. Kikérném magamnak, de nem duzzognék, és elfogadnám, ha őszintén azt mondja, nem úgy értette és bocsánatot kér.
Mint írtam, nem használok vele szemben csúnya szavakat, csak nem udvariasan fogalmazok, meg a hangsúlyon érződik az ingerültségem. A példában szereplő esetben mondhattam volna, hogy "Drágám, kérlek ezt ne most beszéljük meg" vagy hasonlót. De nem ez jött ki. (Mellesleg kedvesnek tűnő szavakat is lehet olyan hangsúllyal mondani, hogy bántóak legyenek.)
válasza:Nos, engem a környezetem a világ egyik leghiggadtabb emberének tart, aki mindig kedves, toleráns és elfogadó másokkal... De ha dühös vagyok, mert vagyok néha, akkor igenis felemelem a hangom, kieresztem a gőzt, pár perc és elmúlik. Ez akkor, abban a pillanatban ijesztő a környezetem számára (pont az éles kontraszt miatt), de mindig elmondom, hogy ettől nem kell megijedni, sőt... örüljenek neki!
Az mennyivel jobb, ha valaki mondjuk passzív-agresszív módon gyűjtögeti a haragját, aztán más formában tör elő? Én rögtön kiadom, amikor jön és onnantól kész, vége, nem gyűjtögetem tovább!
Egyébként a párod, ha ennyit nem visel el, akkor azért extrém érzékeny lehet, pláne, hogy ő gázolt bele a privát szférádba. Szerintem itt annyi történt, hogy meghúztál egy határt, mondjuk talán kicsit túl határozottan és élesen, de szerintem jól tetted. Eleve milyen már, hogy kiadja a munkát?
válasza:Nem bantalmazas, csak buntudatot akar kelteni benned. Ki az az idiota, aki a csatakosan hazaerkezo kedveset elkezdi kioktatni? Tenyleg a hazimunka elobb jon az olelesnel es a napi elmenyek megbeszelesenel?
Valoban jobb penne ha nem csattannal fel, de ez csak gyarlosag, nem bun. Te igyekszel nem fellobbanni, neki meg kerulni kene az ilyen helyzetek eloidezeset. Egy szoval alkalmazkodni kell a masikhoz. Errol szol egy parkapcsolat.
válasza:#18 a kerdezo nem munkabol jott, hanem "valahonnan".
Ami barmi lehet.
Ha gyesen van, elmenni otthonrol van ideje, akkor a hazimunkara is kellene idot szanni.
100% vagyok benne, hogy nem ez volt az elso alkalom es ezert borult ki a ferj.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!