Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Menyasszonyok és már feleségek. Elfog múlni a meghatódottság érzés ami bennem kering?
Akárhányszor arra gondolok, hogy hamarosan kimondom életem szerelmének az igent, rögtön könnyek szöknek a szemembe a boldogságtól és attól a gondolattól is, hogy mi lesz ha meglát a ruhámban miközben vonulok be a sorok között. Azonnal elérzékenyülök, viszont a Nagy Napon nem szeretném szétsírni magam 😅 Van erre valami módszer? 😅 Hiába gondolok erre minél többet, hogy "barátkozzak" a helyzettel és hátha "unalmas" lesz a lelkemben, de nem, egyre erősebb :)
Vagy addigra átmegy?
Minden esküvőn meghatódok, a sajáton, itt vagyunk még, mit keresnek még itt ezek...
A kezdeti lepkékte a düh váltotta fel, szóval kb egy héttel előtte inkább világgá mentem volna, mikor mindenki beledumált, és ő jobban tudja stb.
Én utáltam az egész hercehurcát a végére, pont a lényeget lopták el tőlünk, ez a mi ünnepünk, aznap csak a mi pirosbetűs napunk lett volna.
Mi is magunk szervezzük, nem szervezővel és nem kis személyes lagzi lesz. Hencegjek már. Van futkosás körülette f..ig és nem mondom, hogy nem vagyok fáradt, sőt. Be is vallom, hogy kényelmesebb más lagzijára készülni és csak azon agyalni melyik ruhát vegyem fel, DE. Ettől függetlenül is várom, hogy már most is fáradt vagyok. Jaj, mivel nem írtam le, hogy mennyi mindent csinálunk, akkor már azt jelenti, hogy én csak ülök a popsimon és várom a napot? Ha érdekel titeket, és büszkén az orrotok alá dörgölöm: A meghívókat is mi készítettük, mi nyomtattuk, ahogyan az ültetőkártyákat is. Plusz ugye veszekedtünk mi is egy csomó dolgon a vőlegényemmel. Mégse vette el egyikünk hangulatát sem! Van még 1 hónap amin bármi történhet, igen. Nem is mondom, hogy nem vagyok felkészülve a balhékra meg a lerészegedésekre. Mindenre fel vagyunk, még ha a jelenlévők közül egyiket sem úgy ismerjük. Szóval szuuuuszaaaaa, abszolút nem gondolom az egészet LILA ködnek.
Nagyon sokan pampogtak a válásról 1 évvel ezelőtt is, amikor elkezdtük szervezni, meg h kinek hogy sínylett ki a házassága. És? Más nem mi vagyunk. Nem is mondom, hogy sosem válunk mi el, mert sose mondd, hogy soha! Én reális ember vagyok. Tudom, hogy nagyon hamar eshet az ember olyan szituációba, amit el se tud addig képzelni, míg ott nincs. Erről nem kell kioktatni, mert a realitás talaján állok. Nagyon sokan ismerősi körökből elváltak. És? Ez miért kell, hogy minket befolyásoljon?
Igen, szerelemből megyek hozzá a páromhoz, akibe még mindig szerelmes vagyok és IGEN, tudom, hogy elmúlik évek múlva stb. De nem vagyok negatív. És én ha a ti helyzetetekben lennék SEM ilyenekkel jönnék, szándékosan a sok sok negatívumot nyomni, mert ti "tapasztaltak" vagytok. "Nekünk nem sikerült, mert nem minden habos torta, de kívánom, hogy nektek összejöjjön." - Annyira fáj ilyet leírni? Bár nem szorulok rátok.
Ennyi #44.
Tényleg ha már ittjárunk miért nem a drága vőlegényed kérdezed erről?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!