Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Normális dolog, hogy szorongok, parázok az esküvő miatt? Hogyan lehet ezt megbeszélni?
Esküvőt tervezgetünk és intézem az ajánlatkéréseket és egyebeket, de az egész szervezés meg az esküvő gondolata erős szorongással tölt el. Olyannyira, hogy enyhe nyugtató gyógynövény gyógyszert szedek.
Nyilván vannak gondjaink a kapcsolatban, de már évek óta megvagyunk, együtt élünk és nem vagyunk húszonévesek. Mégis idegesség, feszültség van folyamatosan bennem. Ez normális, vagy bajt jelez?
Attól függ, hogy mi váltja ki ezt az érzést. Az esküvő szervezése, vagy a házasság gondolata?
Normális, ha vannak kétségeid a pároddal kapcsolatban, de ha ezek annyira erősek, hogy nyugtatót kell bevenned miatta (akármilyen gyenge is), az már túl sok. Gondold át alaposan, hogy pontosan mi váltja ki ezt az érzést, és biztosan jó ötlet-e beleugrani egy házasságba.
Ha a nagy esküvői csinnadratta miatt idegeskedsz, az teljesen normális. Nem mindenkinek éri meg a sok stresszt és pénzt az az egy nap. Ha ez a baj, osszátok meg a feladatokat a pároddal, vagy hagyjátok el ami nem fontos.
Én nem mennék hozzá olyanhoz,akiről úgy nyilatkozom,hogy "nyilvánvalóan vannak gondjaink","megvagyunk".
Szerintem önmagában ez a tény az ami Téged is elbizonytalanít.
Többtényezős. Egyrészt azért idegeskedek, mert szerintem tök fölösleges ennyi pénzt elkölteni egyetlen napra. Kis létszámú esküvő volna, mégis majdnem 7 jegyű lenne a végösszeg és per pillanat nincs is meg, párom meg nem bánik jól a pénzzel sajnos, tehát jórészt nekem kéne összespórolnom.
A másik, hogy vannak olyan dolgai a páromnak, amiken szeretném, ha változtatna, de nem nagyon megy (bár azt mondja, hogy igyekszik és egy minimális változást látok is) és szerintem az esküvő után ezek így is maradnának. Kb. mintha ezzel fixálva lenne a jelenlegi állapot.
Harmadik, hogy igen, elvagyunk, de nem érzem magam felhőtlennek. Sok dologban különbözünk és az utóbbi időben a hétköznapok teljesen beszürkültek, nincs pezsgés és megijeszt, hogy ez már így is marad. Nem tudom, másnál ez hogy megy? Létezik egyáltalán olyan, hogy több éves együttélés után még mindig pezseg a kapcsolat?
"Harmadik, hogy igen, elvagyunk, de nem érzem magam felhőtlennek."
Így végképp nem értem, hogy akkor minek mész hozzá, már megbocsáss.
Kérdező. Az esküvő azt jelenti, hogy a aki meg van elégedve b-vel, hozzámegy b-hez, aki azért kérte meg, mert megvan elégedve a-val. Fontos, hogy meg legyenek elégedve egymással, hiszen a házasság feltételezi, hogy onnantól halálukig együtt lesznek. Ha nem vagy megelégedve a partnereddel, akkor ne vegyed el/menj hozzá, mert akkor vagy elégedetlen leszel egész életedben vagy fölöslegesen házasodtatok, raboltátok egymás idejét és kénytelenek vagytok válni.
32/f
Én is érzem a problémákat, de mindig is az a fajta voltam, aki tűri a dolgokat, szüleim is ilyenek.
Már volt, hogy majdnem szétmentünk, de nem tudtam kimondani. Pedig én lennék a jobb helyzetben, nem ő. Különben ő akarja inkább az esküvőt, részemről ráérne.
>de mindig is az a fajta voltam, aki tűri a dolgokat
Akkor halálra van ítélve az egész. A változások elkerülhetetlenek. A problémák elkerülhetetlenek. Ha kitérsz a problémák kifejezése elől, akkor nem lehet megoldani őket. Ha nem oldjátok meg őket, akkor tönkretesznek titeket. Ez így működik, és máris ebben a helyzetben vagytok: velünk beszélsz, ahelyett, hogy a pároddal beszélnél, és romon van a kapcsolatotok, mégis esküvőt terveztek.
Ne legyél olyan fajta, aki tűri a dolgokat. Legyél olyan fajta, aki megbeszéli és megoldja a dolgokat, és nem csak egy passzív mellékszereplő a saját életében, hanem >működteti< azt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!