Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mi értelme az esküvőnek?
Esküvő=elköteleződés
Pedig előbb utóbb minden szerelem véget ér, ráununk párunkra, akkor minek kötelezik el magukat az emberek, hogy később boldogtalanul éljenek? Egyébként ez az élet minden területén jelen van. Nem esszük minden nap ugyanazt, nem ugyanazt a ruhát vesszük fel, nem mindig ugyanazt a filmet nézzük stb stb. Miért lenne ez másképp a kapcsolatokban? Az embernek szüksége van a változatosságra! Szerintem a szexkapcsolatoknak van egyedül értelme, ott nem kell félni hogy mikor csal meg.
#10 mondjuk 3 indok elég lesz
#11 gáz lehet, ha neked egy magamutogató buli, és egy hivatalos fecni kell ahhoz hogy tartozz valakihez, családtag legyél...
egyetértek, semmi értelme házasodni.
n év múlva úgyis válás.
"Na meg leplezetten az is értelme, hogy így jogosultságot kap a feleség a férj vagyonára, ha válásra kerülne a sor, akkor jól járhat, de addig is sakkban tudja tartani a férjet" Akik ilyeneket írogatnak, azoknak nem dolgozik az anyja vagy mi? Az én nagymamám kidolgozta a belét is, miközben a drága nagyapám elitta az ő pénzét is, az anyám éjt nappallá téve dolgozik, hogy eltartsa a semmirekellő bátyámat...Elmentek ti most már a jó büdös pcsába, fogadjunk, hogy egy órát nem dolgoztatok egész életetekben és a szüleitektől kértek most is pénzt, innen ez az állandó mantrázás és frusztráció.
Kérdéshez: szerintem sincsen értelme az esküvőnek.
Én a párkapcsolatot nem hasonlítanám össze a minden nap paprikáskrumplit eszünk-kel meg minden nap ugyanazt a filmet nézzük-kel. Mert attól, hogy ugyanazzal az emberrel vagyunk, nem minden nap ugyanolyan, ha mindkét fél hajlandó arra, hogy megújíts a kapcsolatot és ne tespedjen bele.
Amúgy meg ez személyiségtől függ. Én 5+ éve vagyok együtt a párommal, nem untam meg, még mindig vonzódom hozzá, mással kipróbálni bármit sosem volt ingerenciám. Az ilyen típusoknak, mint én, az esküvő fontos. Aki nem érzett még szerelmet vagy egyszerűen nem olyan típus, és elég neki az, hogy dugjon, annak tök fölösleges.
A barátaidat is váltogatod? Öt évente mást tekintesz a testvérednek? Ha véletlenül lesz gyereked őt is megunod? Két év után a Buksi kutyát is lecseréled egy Tappancsra, mert az előző már uncsi? Ha végiggondolod, rengeteg ember van az életedben, akit évtizedek óta nem untál meg, mert szereted. Miért olyan elképzelhetetlen számodra, hogy ne csak a szüleidet, testvéreidet, barátaidat, háziállataidat szeresd hosszú éveken keresztül, hanem egy ellenkező neműt is? Amikor ilyen kérdést olvasok én csak arra tudok gondolni, hogy a szeretet minden formája hiányzik az életedből, különben nem írnál olyan butaságot, hogy megunod, akit szeretsz.
A jogi részét már leírták, nem ismétlem. Egyáltalán nem csak egy fecni, hogy a törvény előtt is egy család vagyunk.
11-es válaszadó vagyok. Huszonnégy éves voltam amikor eljegyeztem a feleségemet. Nálunk ez úgy épült fel, hogy borzasztóan tetszett, ezért leszólítottam egy buliban, aztán beszélgetni kezdtünk és rájöttünk, hogy nagyon, de nagyon sok mindenről gondolkodunk hasonlóan és egyre szorosabb érzelmek fűztek minket egymáshoz ezért lapátra tettem az akkori barátnőmet és járni kezdtünk. Két éjszakát az Ő szüleinél, kettőt az enyémeknél töltöttünk, de ez baromi kényelmetlen volt, mert mindig az nem volt épp nálunk amire szükségünk volt, ha hideg időhöz vittünk ruhát, akkor meleg volt, ha meleghez akkor hideg, én nem tudtam eleget dolgozni mert az asztali munkaállomásom (amit nem lehetett akkor még fél-egymillió forint alatt kiváltani egy laptoppal) nyilván az én szüleimnél volt és ezek miatt egyre inkább egyértelművé vált, hogy össze szeretnénk költözni, közös életet szeretnénk. Előtte viszont úgy döntöttem, hogy eljegyzem, hogy lássa komolyan gondolom, hogy Őt tartom életem párjának és tényleg szeretném hozzákötni az életem, nekem már nem kell más. Ez egy érzés, vagy jön, vagy nem. Nekem jött. Több mint két évvel később házasodtunk össze. Kétmillióba került az esküvő, kicsit több mint kétmilliót kaptunk nászajándékba, tehát ha szigorúan vesszük akkor egy fillérünkbe sem került, viszont a mai napig előveszem a fotókönyvünket ha rossz a kedvem. Látom együtt a családomat, a barátainkat, olyan embereket akiket amúgy soha az életben többet egyszerre, egy helyen nem fogok. Látom, hogy boldogok voltak, hogy mi egymásra találtunk, hogy mi örültünk egymásnak és Ők örültek ennek, hogy mi örülünk. Soha életemben nem láttam még olyan szépnek a feleségemet mint akkor, ott a templomban amikor az esküt mondta. Veszekszünk? Igen. Elküldjük egymást időnként a halál f457ára? Igen. Mégis tudom, hogy Ő az én családom és ez nem a papírtól, vagy a gyűrűtől van, azok csak tárgyak, formaságok. Inkább a mögöttes tartalmuk adja az összetartozást és ehhez semmi köze nincs az esküvő árának, vagy a papírnak, de mégis a papír és a gyűrű az ami emlékeztet rá. A kettő összekapcsolódik.
Szerintem már a kérdés is felesleges. Ez egy olyan téma amiben senki sem fogja meggyőzni a másikat. Olyan mint, hogy hol tankolsz, hogy dízelt vagy benzinest veszel, elöl, hátul hajtson, vagy legyen összkerekes, milyen operációs rendszert, milyen telefont használsz, vagy melyik a kedvenc párizsimárkád. Van egy racionálisan ésszel jól felfogható része és van egy érzelmi része amit sosem fog megérteni az aki ésszel tűzzel vassal tiltakozik és vica versa.
Én szeretek házasságban élni, így évekkel később sem csinálnám másképp, életünk legjobb bulija volt az esküvőnk és jó dolog visszaemlékezni rá a kevésbé jó pillanatokban. Ja és még mindig, nyolc év után is szerelmes vagyok a feleségembe. A változatosságot pedig házaspárként, a pároddal együtt is lehet keresni és meg is lehet találni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!