Egy anyós kérdés! Mit tehetek?

Nem keménykedni kell, hanem okosnak lenni. Nem sunyinak, okosnak.

Ha nem fizet semmit, nem is szervez semmit, igaz? Vagyis ha azt mondja, legyen süti csomagolva, a helyes válasz: "Nahát, kedves ötlet, meggondolom! Köszönöm a tippet!" Az esküvőn meg szépen meg lehet mondani (ha egyáltalán rákérdez), h végül mégis ezen és ezen okok miatt másképp döntöttetek.

Szóval nem kell hazudni, meg hergelni magad. Felnőtt ember vagy, nem? Mosolyogj, és költsd szépen a saját pénzedet a saját boldogságodra.

Szépeket nektek :)

Hallgasd meg a véleményét udvariasan,és mindent csináljatok úgy ahogy ti akartok.

Süticsomagolás?:ő akar csomagolni,de hiába,ti fizetitek,tehát gondolom ti is rendelitek meg.Annyit rendeljetek amennyit akartatok eredetileg,és a végén majd rájön hogy nincs mit csomagolni.Ennyi.

És a többi dologgal kapcsolatban is hasonlóan.:)

Mondd meg neki nagy szemekkel, mosolyogva, hogy nagyon kedves, hogy ezt így felhozza és felajánlja, megbeszélitek a vőlegényeddel, hogy elfogadhatjátok-e a segítséget. De természetesen ha már ő állja, akkor elhívod, hogy válasszátok ki együtt a sütiket. Megnézném az arcát, vajon visszakozna, hogy ő ezt nem így értette?

Mert hogy különben ne szóljon bele abba, amibe nem is ad bele egy fillért sem. Olyan legyen minden, ahogyan Ti szeretnétek a vőlegényeddel! A Ti felejthetetlen napotok kell, hogy legyen csupa jó emlékkel!

Az tény, hogy valószínűleg a legmagasabb fokú diplomáciai érzékenységgel kell kezelni párod anyukáját, ha ősszel még esküvőt is szeretnétek tartani. Talán ez egy kicsit túlzás, de az biztos, hogy én is azon válaszadók táborát erősíteném, akik az izmozás és a szópárbajok helyett a kedves és készséges idegcsillapító együttműködés fortélyos módozatát vizionálták. Azért megjegyezném lehet, hogy szerencsések vagytok, hogy anyósodék eddig nem szálltak be finansziálisan az esküvőtökbe. Képzeld el, hogy anyagi támogatás nélkül ekkora hangja van a drágának és ilyen feszültségeket indukál, akkor mi lesz ha még a zsebébe is nyúlna és megtolna benneteket.

Valószínűleg az eddigi repertoár kiegészülne azzal a hangzatos kijelentéssel is, hogy

- nem elég, hogy az egész esküvőt én fizetem, de még egy szavam sem lehet a saját fiam esküvőjével kapcsolatosan.

A süti kérdés tapasztalataim alapján az örömanyuk esetében az esküvők 98%-ában egy neuralgikus kérdés.

Ebben a tekintetben osztom a véleményem a korábbi válaszadókkal együtt, de ebben nyilván te ismered a helyzetet, hogy mi az ami kivitelezhető.

Vagy a korábban javasolt módon, kedvesen megköszönöd, hogy erre is gondolt és aztán mindent tesztek az eredeti forgatókönyv szerint. De ugyan ilyen kedvességgel elmondhatjátok, hogy valóban nagyon hasznos a tanács, csak sajnos percre, illetve forintra ki vagytok számolva, ezért sajnos mindenki csak azt fogja hazavinni, ami a gyomrában lesz. De persze, ha nekik van rá néhány fölösleges huncut forintjuk, akkor beszélhetünk róla. (bár ezt a korábban említettek miatt nem erősíteném)

Ugyanakkor az is előfordulhat, hogy a létező összes diplomáciai tudomány csődöt mond és elkerülhetetlen, hogy a párod képletesen ollót ragadjon és az anyukájához kapcsolódó köldökzsinór utolsó szálait is elvágja, vagyis férfi legyen a talpán és diszkrét eleganciával érzékeltesse anyunak, hogy bocsi, talán nem vetted eddig észre, de rajtad kívül van még egy nő az életemben, aki a menyasszonyom és akit ősszel feleségül veszek. Ezért ebből adódóan új játékszabályok íródnak stb.

Biztos vagyok benne, hogy addig amíg pároddal egy húron pendültök sikerülni fog ezeket a kis incidenseket kezelni és nem bicskázásba, hanem esküvőbe fog torkollani a történet.

Egyetértek azzal, hogy meg kell hallgatni. Talán még annyit, hogy illedelmesen meg is lehet köszönni a véleményét, de emellett meg lehet említeni, hogy gondolkodtok az ötletén és majd megfonotojátok.

Szerintem is a párodnak kellene rá hatnia. Megértem, hogy ilyen, de azért ez mégis csak a TI és az legyen olyan, amilyennek ti szeretnétek.