Terhesen férjhez menni. Tényleg gáz ha így gondolom?

Kinek a pap, kinek a paplan.

Az biztos, hogy én aggódtam volna, ha állapotosan kellet volna végigcsinálni. Nem azért mert hogynézekki...hanem a baba miatt. Egész nap futás, talpalás, egész reggelig tartó tánc.

Nem gáz. Akkor mész férjhez, amikor akarsz, illetve mindketten akarjátok. Ha biztosnak érzed a kapcsolatod, akár gyerekvárás előtt is férjhez mehetsz :)

Ha meg nem olyan jó a kapcsolatod, azért biztosan nem érdemes férjhez menni, mer terhes lettél.

Rossz hozzáállás,már nem vagy kislány.

Nem az esküvő a lényeg hanem ami utána jön.

Aki túl nagy jelentőséget tulajdonít annak az egy napnak az nem foglalkozik eleget a jövővel.

Bár azt elismerem,hogy sok ilyen lány van.

Én megértelek. Most az jutott pont eszembe, hogy mi van, ha terhesen végig hánynék (egy ismerősöm sajnos egy nap ötször is okádott és kórházba kellett feküdnie annyira súlyos volt szegénynek). Vagy halálosan fáradt lennék folyton és szégyenszemre elaludnék pl. vacsora közben. Alapból könnyen elalszok, buszon, rossz filmen, unalmas beszélgetésnél - szóval állapotosan sanszos, hogy még hamarabb lekókadna a fejem.

Aztán a vége felé meg ha 7-8-9 hónapos lennék, akkor abból állna az egész este, hogy 5-10 percenként futnék pisilni, mert ráfekszik a hólyagomra? Vagy nem innék semmit és akkor meg az ájulás kerülgetne?

Én nem a szépség miatt nem mennék terhesen férjhez, hanem tudom hogy nincs jó természetem és vagy nyűgös lennék, vagy az előbbi dolgok lennének (amilyen peches szoktam lenni).

Szóval, én nem szólom le azt, aki terhesen megy férjhez, mert nincs azzal sem semmi baj. De nem nekem való - ha addig teherbe esnék, akkor inkább megtartanám egy évre rá, vagy mikor már a gyerek nagyobbacska, hogy szórhassa a virágokat v. nemtom.

Nem gáz, hogy így gondolod, de fogadd el, hogy más meg máshogy.

Nekem soha nem volt a top10-ben a nagy lagzi, ellenkezőleg, mindig arra vágytam, hogy a lehető legszűkebb körben, a lehető legkisebb felhajtással tartsam. Ugyanakkor a férjem családja az a tipikus hívjuk meg az 1000. rokont is típus (férjem nem az). Így külön örültem, hogy eljegyzés után nem sokkal össze is jött a baba (terveztük, de azt hittük hosszabb idő lesz), így tökéletes "kifogásnak" bizonyult arra, hogy a saját elképzeléseink szerint minimalista stílusban tartsuk meg az esküvőt. Tökéletes volt, nem csinálnám ma se máshogy.

Én is elég rózsaszínes leányálmokat dédelgetek az esküvőmről, kicsi korom óta, így valahol egyet értek veled.

Viszont azt el tudom képzelni, hogy a lánykérés már megvolt, a tervezésbe rég belekezdtek, időpont, helyszín, templom, minden megvan, lefoglalták, aztán bumm, fél évvel az esküvő előtt hopp, jön a baba. Ilyen helyzetben én is inkább pocakosan mennék férjhez, a nászutat esetleg elhalasztanám. Én is szeretnék inni és felhőtlenül jól érezni magam a lagzimon alapvetően, tehát direkt csak mert várandós lettem, nem mennék férjhez, az apja attól még az apja marad, hogy nem a férjem, de ha időközben "véletlenül becsúszik" akkor szerintem ezzel is meg lehet oldani.

Én amikor külső szemlélőként látok egy terhes menyasszonyt, akkor rögtön az jut eszembe, hogy

1. Úgy néz ki az egész, mintha a lány "megesett" volna, ezért most kapkodni kell, hogy ne legyen fattyú a gyerek, és ki tudja mik a felek valódi érzései...

2. A fehér ruha, a szűziesség jelképe, elég hülyén néz ki egy terhes nőn. Oké, tudom, hogy a menyasszonyok 99,9999%-a nem szűzként áll az oltárnál, de egy terhes nő fehérben akkor is vicces.