Jogos a megbántottságom?

Hárman leszünk koszorúslányok, hónapokig vadásztunk egyforma ruhát, ami mindenkinek jól áll ( az egyik molett, a másik nagyon sovány, én a kettő közötti alkat vagyok) Az egyik lány folyton belekötött mindegyik választásba, sokszor nem volt jó neki semmi, elég erőszakos típus, ezért sokszor inkább ráhagytuk. Végül feladtuk az egészet azt mondta a menyasszony, hogy akkor mindenki vegyen magának ruhát, annyit kér, h térdig érjen kb, ne legyen túl sötét kék és akkor ezek után legyen teljesen különböző ruhánk, mert az hülyén néz ki, h kettő egyforma, egy meg nem.

A két másik lány hamar talált ruhát, én sokáig vadásztam mire találtam egy nagyon egyedi és gyönyörű ruhát, amit fel is raktam a közös beszélgetésbe, hogy lássák a többiek is. Erre ez a bizonyos lány tegnap írt, hogy másik ruhát vett, ami ugyanaz, mint az enyém, ugyanannak a márkának ugyanaz a ruhája, annyi különbséggel, hogy nekem féloldalas, de az utolsó flitterig ugyanaz, a szabás stb. Ja, és olyan sötétkékben vette meg hogy az már feketének tűnik...

Nem akarom ezt túlreagálni meg p-csáskod, de ez nagyon szarul esett tőle, meg nem értem, ha konkrét kérések voltak, miért kell csakazértis az ellenkezőjét csinálni. A menyasszony annyit mondott, hogy nem akar ebbe több energiát belefektetni, meg végülis próbál majd többféle kéket belerakatni a csokorba, h a szín ne tűnjön fe ennyire stb.

Legszívesebben szólnék a lánynak, hogy ez így nekem elég bántó, meg hogy ezt miért kellett, de attól tartok, nincs jogom hozzá, meg nem akarok én lenni a gonosz.

Ti mit tennétek?