Megteheti velem ezt a vőlegényem?

"14: te hogy nem látod? :D Itt hisztizik a NETEN, hogy úristen mi lesz vele net nélkül, ha belemegy ebbe, és ő anélkül mennyire unatkozik! Ez már függőség."

Ez nem függőség. Nem elég ennyi a függőség megállapításához. Sokan unatkoznánk a net nélkül. Van, aki a varrógépe nélkül unatkozna, van, aki a tollasütője nélkül, van, aki sudoku nélkül... ez nem jelenti azt, hogy függő.

Mellesleg nem hiszem, hogy egy pasi olyan hülye lenne, hogy ezt megtegye. Ha már ők híresek a praktikus gondolkodásról.

Én pl. most fizettem be a számlákat, megrendeltem a tesómnak egy szülinapi ajándékot, kikerestem egy gyógyszer tájékoztatóját, mert elhagytam, letöltöttem 2000 sorozatot, időpontot kértem a fodrászomtól, most épp egy optikát keresek, ami közel van és olcsó, és közben a külföldön élő, terhes barátnőmmel beszélgetek.

Igen, létezett a net előtt világ. Én is hallgattam audiokazettát, és használtam tárcsás telefont. De ma most van, nem akkor. És nem szoktam ilyet írni, de ez akkor is kamu.

(Mellesleg aki tud Pesten jó optikust, az írhat. Csak lencsecsere kell.)

Nagyon vicces ahogy az emberek egyből a teljes szélsőségekbe lovalják magukat. Ha van net akkor 40 órán keresztül csak azon lógunk, amíg ki nem száradunk, és el nem ájulunk, de addigra már a gyerek 30 órája halott a járókában.... Hát így is lehet. De ez azért nem mindennapos. A net meg kell az élethez. Aki azzal jön hogy net nélkül is volt élet, az meg húzzon barlangba, ott is éltünk pártízezer évig, ott is felnőtt pár milliárd gyerek.

Ilyen feltételekkel elküldeném a pitschába azt az idiótát. Fingja nincs a gyerekekről, meg a gyereknevelésről.

Beszarok ezeken a "bezzeg régen" válaszokon. Akkor ennyi erővel köttessük ki az áramot, a vizet, a gázt is, az se volt régen. Szabaduljunk meg a kocsitól, hiszen régen is tudtak gyalog járni, akkor járjunk ma is gyalog. Francba a mosógéppel, mosogatógéppel, mikróval, kávéfőzővel, hiszen régen is megvoltak nélküle...

Mondjuk a kérdés egyértelműen kamu, a tegnapi hasonló kérdés által ihletve. De ha csak úgy általánosságban nézzük, én biztos nem mennék hozzá valakihez, aki ezt feltételekhez köti. Ha szeret akkor úgy szeressen amilyen vagyok a szokásaimmal együtt. Ha valami nem tetszik neki, akkor normális emberek módjára meg lehet beszélni, hogy talán ezen meg ezen hogyan lehetne egy kicsit változtatni. Ha meg undorító módon zsarolni próbálna, a mondatot nem lenne ideje végig mondani, már ajtón kívül lenne.