Nagyon kellemtlen a helyzet. Mit tennetek?

Kérdező, én menyasszonyként az alkoholista, gyógyszerfüggő anyámmal nem akartam égetni magam az esküvőmön. Nem volt semmi garancia, hogy aznap majd kivételesen józan marad, és nem aláz porig betépve, részegen, mint a szalagavatómon.

Szóval én már akkor, 18 évesen megfogadtam, nem lesz ott az esküvőmön. Nem is volt ott! A családomból csak a húgom volt jelen, a férjem szülei és két barát, akik tanúk voltak.

Ok, ti nem akartok kis esküvőt. Én nem hívnám meg a helyetekben, de sajnos a vőlegényed mást akar. Reménykedj benne, hogy aznap épp normális lesz. Hátha neked szerencséd lesz. Én is ebben reménykedtem a szalagavatómon... Aztán tanultam a hibámból, valaki nem változik.

Teljesen mindegy, hogy férjed testvére vagy nem, de én a helyedben NEM engednék abból, hogy az esküvőn nincs keresni valója.

Meg egyébként is kerülnék vele minden edédet, stb...

Ez a ti napotok, úgyhogy ti döntötök. Nincs kőbe vésve, hogy kit kell meghívni.

Én önző lennék, és megkérnem, hogy ne jöjjön el. Lesz elég idegeskednivaló, nem kell meg direkt egy biztos kellemetlenség.

Ha az én fiam lenne, akkor megértenem, hogy nem hívjátok meg. Nyilván nem esne jól, de a ti lakodalmatok rólatok szól.

Megértem a problémádat, nagyon nehéz a helyzet.

Nálunk egy nagymama mondta, hogy nem jönne, mert már nem tudja magát úgy kontrollálni, bármikor kijöhet egy éles puki vagy kieshet a kanál a kezéből, nem vállalná be.

De ugye ezt neki kell éreznie.

Talán lehetne szólni mindenkinek, hogy lesz ott egy sérült illető, aki így meg úgy viselkedik, mert nem tudtátok máshogy megoldani. Vagy tényleg valami testőr vagy e.ü. személyzetet biztosítani, aki kezd vele valamit, ha rájön a kötekedős hangulat.

De ha tényleg nincs más megoldás, és nem tudja valamelyikőtök érvekkel meggyőzni a másikat, muszáj lesztek kéttanúsat szervezni, mert ha te nem akarod meghívni, párod meg igen, nem igazságos szerintem, ha csak egyikőtök akarata érvényesül a másik akarata ellenére. Kell valami kompromisszum, a legkisebb rossz.

Annak a válaszolónak, aki megsértődött, mert a beteg gyermekét nem akarták meghívni az esküvőre:

Van különbség beteg és beteg között.

Ha az én gyerekem nem tudna viselkedni betegségéből kifolyóan társaságba, akkor nem vinném el. Nem érdekel, hogy mennyire szeretem, se a gyereknek, se nekem nincs szükségünk arra, hogy a rokonok ezen csámcsogjanak évekig, hogy rohama volt/sikított/bepisilt. Senki nem szeretné ezt, és főleg nem a beteg gyerek.

Nem elrejteni kell, meg dugdosni, nyilván mennék vele olyan programra, ahol tudom, hogy ez nem okoz gondot. Hasonló betegséggel élő gyerekek közösségébe, vagy családi kirándulásra, túrázásra...

De direkt tömegbe, amikor tudom, hogy nem tud viselkedni, oda nem vinném. Ha nem tudom megoldani a felügyeletét, akkor én se mennék.

Azért mert én szeretem a gyerekemet másnak még nem kell szeretnie, akkor se, ha egészséges, és akkor se, ha beteg. Nem várhatom el, hogy más is olyan toleráns legyen, mint én.

Kérdező: nem tudom. Komolyan. Nem a te rokonod, a férjed meghívná, te nem akarod ott látni...

Meg kellene kérni a nagyszülőket, hogy ha ők ragaszkodnak a "sógorod" jelenlétéhez, akkor őrizzék.

Vagy felfogadni valakit, aki kiteszi, ha valami illetlenséget csinál.

Esetleg összeveszni vele előző nap, hogy tuti el se menjen... bár esélyes, hogy ez csak olaj a tűzre.

Lecsukatni meg mégse csukathatod le. Ugye? Bár bevallom, egy gondolatöredék idejéig ez is elég vonzó alternatíva. Csak kivitelezhetetlen.

Kitartást!!!