Csajok, bevállalnátok ilyen esküvőt?

Ők is remek megoldást választottak:

[link]

Nem kellett azon görcsölniük hogy kiket illik meghívni és mekkora buliba, hanem csak a boldogságon volt a hangsúly.

nekem tökéletesen elég lenne, h mi ott vagyunk és a két tanú, de esélyes, h sértődés lenne szűk családi részről. az utcai ruha viszont nekem se adja. Mégiscsak különleges nap, illik legalább ennyivel megadni a módját sztem.

De igazából annyi is elég lesz, h ő és én ott vagyunk és kimondjuk az igent. Nem érdekel ilyen szempontból senki. Se család, se barátok. Lehet, h ez önző, de az a nap csak és kizárólag kettőnkről szól, az a MI ünnepünk.

"első esküvőnek"

Most arról beszélj, hogy milyen lesz majd a második esküvőd??

Gondolom úgy értette, hogy első esküvőnek, hogy nem vágyik nagy cécóra egyáltalán, mert aki másodjára házasodik, gyakran csak az anyakönyvvezetőnél aláír és kész, nincs templomi. Pl nővérem másodjára házasodott, 40 évesen, nem is szóltak, csak ők voltak meg a tanú, utána felhívott és közölte. Ennyi.

Én sem vágyom nagy bulira, de az anyukám belehalna ha utólag tudná meg, szóval a szülőket meg tesókat mindenképp meghívnám. Nekem egyáltalán nincsenek barátaim, akiket meghívnék, a páromnak vannak. Ő tudom, szívesen bulizna velük.

Templomira nem vágyom, mert nem nagyok vallásos, de a párom az, viszont úgy szeretné, hogy valami mezőn, a szabadban legyen, pappal természetesen. Ez nagyon tetszik nekem is. Habos-babos ruhákat nem szeretek, valami szép, de egyszerű lesz rajtam.

Azért a "nagy napot" és egymást megtisztelhetitek egy visszafogott, de elegáns ruhával. Mégsem vonatjegyet venni mentek... A meghívottak száma és személye pedig egyéni döntése mindenkinek. Nem lenne sértődés, ha a szüleiteket sem hívjátok meg?

28N

Nem. Nem vagyok a nagy banzájok híve, de ez így tényleg csak egy papír, ami meg nem ér nekem sokat.

Én nem akarnék nagy felhajtást, 1-2 közeli barát, szülők, egy egyszerű szertartás, utána közösen vacsi.

Nem akarok én 7 napos lakodalmat, de azért közeli hozzátartozókkal megünnepelném. Nekem nem a papír a lényeg. Felőlem aztán lehetne nem hivatalos is, valami szívésszel, vagy akármi... csak a feeling a lényeg nekem, hogy azokkal akik fontosak nekem/nekünk, azokkal együtt ünnepeljünk. :)

Ja, nagy fehér habosbabos ruhát én se szeretnék, helyette egy fehér koktélruha az álmom :D

De megértem ha valaki tényleg minden felhajtás nélkül szeretné :)

Félretéve, hogy alapból nem vagyok házasságpárti: igen, ez tetszik.

Nekem nem a rokonaim előtt kell "felvállalnom" a szerelmemet; őt akkor is felvállalom, ha 40 évig élünk "vadházasságban". Csakis a kedvesemnek tartozom az esküvel, és szerintem nincs különbség, ha valaki a haláláig házas vagy "csak" együtt él valakivel. Szerintem a jó kapcsolatban az esküvő után semmi nem változik, így ez egy tök jó megoldás.

A családom meg bármikor összeül, hogy ünnepeljük egymást, az életet, a szeretetet, nem kell hozzá fehér ruha meg csinnadratta.

Talán.

Számomra az "álomesküvő" pici, de azért nem ennyire.

Szeretem a családom, ha valaha férjhez megyek szeretném majd ott tudni őket, és utána családias körülmények között megünnepelni a napot.

De a kéttanús esküvő ötletét sem zárom ki teljesen.