Csajok, bevállalnátok ilyen esküvőt?

"első esküvőnek"

Szép indulás!!

Nem baj, ha nincs dínom-dánom, de utcai ruhában nem mennék férjhez.

Azért érezzem a különbséget egy hétköznaphoz képest.

Jobban örülnék neki, mint valami nagy banzájnak. Nem szeretem a tömeget, se a középpontban lenni, nem hordok szoknyát, és utálnám, hogy elvárásokat támasztanak (pl. hogy az esküvő után hajnalig inni kell...). A pénzt is ezer más dologra költeném inkább, rokonból pedig rengeteg van, képtelenek lennénk olyan listát írni, amiből nincs sértődés. Amúgy is fiatalok vagyunk, nem akarjuk, hogy mindenki találgasson, hogy miért házasodunk ilyen korán (nincs neki különösebb oka, csak szeretjük egymást).

Szerencsére a vőlegényem egyetért velem. Talán annyi kivételt teszünk, hogy csinosabban fogunk felöltözni és esetleg kapok pár szál virágot. Utána eszünk egy finomat.

22/N

Nem. A szüleim pont így esküdtek annak idején. Az indok: amikor én születtem, túl nagy macera volt az apasági, úgyhogy amikor anyukám másodszor is terhes lett, egyszerűbb volt összeházasodni.

Nekem erről mindig ez jut eszembe, hihetetlenül illúzióromboló.

Másrészről rengeteg olyan ember van a családomban és a barátaim között, akinek sokat köszönhetek, akiket fontosnak érzek. Szeretném, ha részesei lennének a boldogságomnak, szeretnék velük ünnepelni.

VAlójában teljesen logikus és jó ötlet. Sokszor azért nem merik összekötni az emberek az életüket mert félnek hogy meg kell vendégelni udvariasságból egy csomó embert. A költségek pedig egyre feljebb és feljebb csúsznak, mert mindig van valami új ötlet vagy figyelmeztetés az illemre.

Amúgy vannak olyan ismerőseim akik semmi cécó nélkül házasodtak.

A közös vonás az ezekben a férjes asszonyokban ,hogy hiányérzet maradt bennük. A nők kislány koruk óta titkon készülnek az ESKÜVŐJÜKRE. Ha nem sikerül menyasszonyként önmagukat megélni az a hiány még a saját lányuk szalagavatóján és az esküvőjén is föl fog belőlük törni.

Nincs sehol egy album ahol Anya és Apa esküvői fotóját meg lehetne nézni az utódoknak.Mintha valami szégyen lett volna az esemény amire nem szívesen emlékszik senki.

A szomszédunk viszont úgy oldotta meg, hogy csak két tanús esküvőjük volt, de a szép ruháról nem mondtak le.

Fölöltöztek esküvői ruhába, elmentek megesküdtek és egy fotós az esküvő után csodaszép és vagány esküvői fotókat készített róluk.

Azt mondják hogy így legalább megmarad ennek a szép napnak az emléke öreg korukra is, és nagyon örültek hogy esküvői ruhába bújtak.