Hogy oldjam meg ezt az egész szituációt úgy, hogy ne legyek bunkó? Ti mit tennétek?

Januárban lesz az esküvőnk. Sima kéttanúsat szerettünk volna, mindenféle felhajtás nélkül. De anyukám közölte, hogy ők ketten apukámmal mindenképp ott akarnak lenni.

Végül belementem, mert anyám is hajlandó volt elfogadni, hogy nem lesz utána semmi, még egy ebéd vagy vacsora sem, csak maga a szertartás, ami kb negyed óra, és aztán mindenki mehet haza.

Viszont így a vőlegényem is meghívta a családját, mondván hogy ha nekem szabad, akkor neki is.

Ezzel önmagában nem is lenne baj, de az ő szülei elváltak és újraházasodtak, így mindenki hozza a házastársát, plusz az apukájának van egy lánya, jön ő is. És persze a párom testvére a feléségével és a két gyerekkel.

És az első házasságából született kislánya is.Így összesen ott lesz 12 ember, és ez azért már "tömeg" az eredeti elképzeléshez képest.

Arról nem is beszélve, hogy a leendő anyósom utál engem, és ezt még csak nem is igyekszik titkolni. Abba már beletörődtem, hogy a szertartáson ott lesz, oké, azt a 15 percet kibírom, úgyis háttal leszek neki. De ha ennyi ember ott lesz, a párom családja az én szüleimmel ellentétben nem fog csak

úgy beleegyezbi, hogy ha már egy csomót utaztak az esküvő miatt, akkor ne legyen legalább egy ebéd vagy vacsora. És én azt márpedig nem vállalom be, hogy másfél órán keresztül jópofizzak az anyósommal és úgy tegyek, mintha minden rendben lenne, csak mert "így illik" és "ez a szokás". Ez a bájolgás csak tönkretenné az esküvőm napját.

Ti mit tennétek? Annyira elegem van, hogy az esküvőmnek arról kell szólnia, hogy a rokonság igényeit kielégítsük, még akkor is, ha egyébként rühelljük egymást.