Miért néz mindenki hülyének, amiért esküvőellenes vagyok?

Én mindig úgy gondolkodtam, mint te. 22 évesen megkérték a kezem, nemet mondtam, jól tettem. 30 vagyok, párkapcsolatban, a párom bármikor elvenne, de nincs értelme. Ebben biztos, hogy sosem fog megváltozni a gondolkodásom, mert számomra nem hordoz érzelmi/értelmi töltést a dolog. Gyerek, párkapcsolat és egyéb dolgok tudom, hogy idővel változhatnak, bár nálam ezek is inkább stagnálnak: nem vagyok kapcsolatfüggő, és bár szeretnék gyereket (35 fölött), ha nem lesz, akkor is tudnék boldogan élni.

Az én ellenérvem az esküvő ellen mindössze annyi, hogy minek? Nem szeretem jobban tőle a páromat, nem befolyásolja a gyerekek életét, ha pedig szétmennénk, nem érdekelne bosszú, hogy minél tovább húzhassam a válást. Akkor legyen mellettem, ha szeret, ne azért, mert bajos válni. Ha anyagilag olyan jól állnánk egy esetleges szakításkor, hogy nagyobb vagyonon kell osztozkodnunk, idegen befolyás nélkül is képesek lennénk rá. Házasságot kötni azért, mert úgy hiszem, egyszer szörnyeteg lesz a páromból, aki ki akar semmizni, számomra inkább lelombozó, mint jó dolog. Ha ennyire nem bíznék benne, hogy csak házasságban érezném magam biztonságban mellette, nem is lennék vele. Tehát számomra a házasság egyik előnye sem számít igazán.

A kortársaid még nagyon fiatalok, a legtöbb lány fényes esküvőről álmodik gyerekkorában, és hihetetlen számukra, ha valaki nem akar templomban vonulni habos ruhában. A baj az, hogy nagyon sokan ehhez az álomhoz csak kellékként választanak egy férfit, akit később eldobnak.. Viszont aki nem áll be a sorba, és nem ugyanazt gondolja, mint a többség, bármiről is legyen szó, megbélyegzik. Olyan nincs, hogy valaki másképp gondolkodik, és mégis jó ember legyen.. Akinek azt mondod, nem akarsz esküvőt, egyből k*nak fog nevezni, mert nem akarsz elköteleződni, menekülsz a komoly kapcsolatokból, biztos ágyból-ágyba ugrálsz, és nevetséges vagy. Ezen a fórumon is szét lehet nézni ezekben a témákban: hiába fejti ki valaki a véleményét arról, hogy neki egyszerűen nem fontos az esküvő, a másik oldal vagy azt gondolja, csak savanyú a szőlő, mert őt nem akarják elvenni, vagy éretlen egy komoly kapcsolathoz. Személyes tapasztalataim alapján viszont a házasságnak abszolút nincs köze ahhoz, hogy mennyire komoly egy kapcsolat. Én úgy gondolom, minél vehemensebben védelmezi a saját véleményét valaki, annál inkább problémák vannak a dologgal. Talán számára sem hozott világmegváltó változást a dolog, vagy nincs más érdeme a házasságon kívül, és önigazolásként mindenkit maga alá próbál nyomni, hogy úgy érezze, ő többet ér náluk.

Nem kétlem, van, akit tényleg a házasság tesz boldoggá. Jó dolog, mikor az ember álma valóra válik. Nekem személy szerint semmi problémám velük, miért is lenne? Bár mindenki megtalálná, mi teszi boldoggá. Aki viszont hangot emel a nem-esküvőpártiak ellen, azoknak inkább csak az önbizalmukkal van probléma, és házasságot is csak azért kötnek, mert úgy a világ is látja, hogy ők kellenek valakinek, és jobbak, mint a többi.

Nem a házasság ténye fogja meghatározni a párkapcsolatok boldogságát. Az viszont szomorú, ha a házasságot béklyóként értelmezed, és az is szomorú, hogy már ilyen fiatalon nem hiszed, hogy létezhet olyan kapcsolat, ahol a páros őszintén, tiszta hittel tudja a köztük lévő kapcsolatot egy házassággal megpecsételni és ott boldognak lenni-vagy ha hiszed is, azt nem, hogy te is részese lehetsz ennek a csodának. Inkább óvatos vagy, és Murphy törvényét idézve-ami elromolhat, az el is romlik-nem köteleződnél el örök időkre, akármilyen jó is legyen az a kapcsolat. Szeretnél, vágyhatsz is egy jó párkapcsolatra, de nem mersz benne ilyen szinten hinni.

Aki nem köt házasságot, az előtt ott lebeg az, hogy mi van, ha vége, sokkal könnyebb szétválni? Aki házasságot köt, kérdem én, az is azért köti, mert jujj ha válunk, akkor jól jövök belőle ki?

Valahogy nem tudom az ilyen jellegű dilemmákat elfogadni, a házasságot nem ezért köti-nemköti meg az ember szerintem.

Igaza van az előttem hozzászólóknak, kérdező, fiatal vagy még, és a kortársaid optimizmusán ne csodálkozz, sokan vannak, akik még nem nőttek ki a tündérmesékből, de egyre többen vannak olyanok is, akik nyitott szemmel járnak, és a körülöttük lévő helyzeteket értelmezik-aztán belőle konzekvenciákat vonnak le az egész jövendő életükre nézve.

Na és ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ebben az életkorban van egy tömegbe való beleolvadási vágy, de ugyanakkor kitűnési vágy is... ha nem írtad volna le az előzményekben, hogy csak akkor mondod ezt, ha kérdeznek, gyanakodnék ilyenre is, hogy provokálod a környezeted, hogy okosabbnak érezhesd magad.

Kívánom, hogy legyen olyan kapcsolatod, ami komolyan próbára teszi ezt a véleményedet! ;-)

28N

18 évesen ugyanezt gondoltam...jövőre lesz az esküvőnk. :D

24/N

Kérdező, akkor szerintem párkapcsolatot se létesíts. Ott is van megcsalás, van, hogy nem működik, és akkor mindenki szomorú meg minden.

Élj magányosan, az a tuti :D