A nők azért szeretik annyira az esküvőt mert akkor mindenki körülrajongja, ő a legfontosabb, legszebb egy napig?

Nem. Ugyanis nem Ő a legfontosabb, hanem ŐK.

Ketten vannak, a menyasszony és a vőlegény.

És azért szeretik a nők ezt, mert ők érzelmesebbek, és jó érzés nekik, hogy a szerelmükkel egy ilyen pontra jutottak. Az a nap pedig az ünnepe az egésznek, amikor boldog a pár, és minden RÓLUK szól.

Hát én a férjemet szeretem és nagyon boldog voltam attól, hogy most már ténylegesen és hivatalosan is összetartozunk.

Nyilván van aki nem a mellette lévő emberbe hanem magába az esküvőbe szerelmes, nekem is van ilyen imserősöm, de én bízok benne, hogy azért a nagy többség nem azért házasodik, hogy egy napig ő legyen a középpontban, hanem azért, mert valakivel szeretne hivatalosan is összetartozni.

Akinek az a legfontosabb, hogy egy pár lesznek, az nem tart "álomesküvőt", hanem csendben esküszik meg a vőlegényével.

A nagy lakodalom csak felhajtás, hogy fontosnak érezze magát a nő. A férfiak többsége utálja az egészet.

Valaki igen, valaki nem.

Személy szerint én irtózom a felhajtástól, meg a középpontban levéstől, még családi körben is, elég introvertált vagyok.

Az esküvőnk napján pedig maga az "ünnep" volt szép, nem én, mármint nem rajtam volt a hangsúly, hanem kettőnkön a férjemmel, az egymás iránti szeretetünket és elköteleződésünket ünnepeltük, és a család velünk örült, ami nagyon-nagyon megható volt.

De ahol van lakodalom, nagy felhajtás, ott sem feltétlenül azért van mindez, mert a menyasszony egoista és azt akarja, hogy őt csodálják egész nap, csak valakik hangosan és sok emberrel körbevéve szeretnek vigadni, nem vagyunk egyformák.

Amúgy meg nem bűn az, ha a hétköznapokból kiszakadva az esküvő napján jól esik valakinek kicsit szebbnek, különlegesebbnek lenni, ez teljesen természetes.