Ti elmennétek valakinek az esküvőjére, akibe szerelmesek voltatok/vagytok?

Hát basszus, ez a sztori nem kicsit kacifántosabb annál, mint elmenni egy ex esküvőjére.

Függetlenül a döntésedtől, a helyedben anyukáddal beszélgetnék egy jóóóó nagyot. Nem biztos, hogy halk lenne ez a beszélgetés. Mondjuk én eleve nem hagytam volna annyiban, hogy megzsaroljon a kapcsolatomat illetően.

Bár azért valahol nekem kicsit kilóg a lóláb. Miért volt neki baj, hogy együtt voltatok? Miért baj neki, ha nem akarsz tanú lenni? Kissé hamupipőke vs mostoha sztorinak tűnik ez a dolog.

Nem, és a tanúja sem lennék.

"Erre anyám másnap jön fontoskodva, jó kis paprikás hangulatban, hogy márpedig én a tanúja leszek, vagy engem többet ne is lásson."

Kérdező, nem menekülni kell anyád elől, hanem egyszer végre szembefordulni vele, és úgy helyretenni, hogy azt a napot is megemlegesse, amikor megszületett. Egy ANYA nem viselkedik így! Nem lotyózza le a lányát, nem töri szét az életét, nem űzi el a háztól, nem ugráltatja, mint egy bábut. Anyád szétverte a kapcsolatodat - mellesleg a pasi is megéri a pénzét, hogy csak úgy lepattintott! -, és most azt akarja LÁTNI, hogy szenvedsz, amikor a pasi mást vesz el.

Tudod, milyen ember az, aki a saját gyerekének szándékosan szenvedést akar okozni és ebben élvezetét leli? Találd ki. Ilyen ember anyád.

Apád pedig egy gyenge alak, már megbocsáss, hogy nem véd meg a zsarnok dög anyádtól.

Nézd, elmenekülhetsz külföldöre, de akkor vissza se gyere, jó sokáig. De a legjobb volna, ha keresnél egy pszichiátert, aki segít neked, ha már nincs erőd anyáddal szemben harcolni.

Ááá, kezd összeállni a kép. Sok felesleges kitérőt megspóroltál volna, ha ezt az elején elmondod :).

Viszont így egyre cifrább. Őszintén szólva igen, elmennék. Minden bizonnyal megszakadna a szívem, de elmennék. Egész egyszerűen azért, mert ez az ő napja; ha engem kérne meg, nem tagadnám meg tőle, úgy lennék vele, hogy túlélem.

Félre ne érts! Egyetlen követ sem vetek rád azért, ha nem mégy el, sőt, meg is érteném! Mindössze azt mondom, én mit csinálnék. Márpedig én nem tagadnám meg egy számomra ennyire fontos ember kívánságát.

A menyasszony félrekacsintásait illetően meg óvatosan dönts! A sztorinak egészen biztos, hogy nem ismered minden részletét, korántsem biztos, hogy igazad van a csajt illetően. Persze, lehet igazad is, de könnyen lehet, hogy a valóság sokkal árnyaltabb.

Ezt saját példámon igazolhatom, mert a házasságunkat megelőzően a feleségemnek is volt érzelmi megingása egy másik pasit illetően. Mindenről tudtam, baromi nehéz volt, helyrehoztuk, a kapcsolatunk jobb lett, mint előtte, összeházasodtunk, boldogok vagyunk. Sokan viszont tudom, azt gondolják, hogy én jó nagy balek vagyok, hogy elvettem, holott annyi bűne volt, hogy 10 év alatt egyszer elbizonytalanodott és érzelmileg rosszul kezelte a dolgot.

Anyukáddal viszont akkor is leülnék beszélgetni, hogy a zsarnokoskodást és a zsarolást egyszer és mindenkorra fejezze be. Valószínűleg nem sokat érnék el vele, de akkor is nyílt kártyákkal játszanék legalább...