Mennyire szokatlan, ha a tanujelölt visszautasítja a felkérést?

Szokatlan, de miért ne tehetné? Nem kijelölés, csak felkérés, símán mondhat rá nemet. Inkább magadtól kérdezd meg, hogy miért akarod mindenáron rákényszeríteni azt, amitől írtózik?

Vallásosnak letettek nevelve - na és? Felnőttként ez ember alaposabban átgondolja, hogy mit jelent neki a vallás. Egy valódi művészember általában iszonyodik a képmutatástól is, és a birkanyáj szellemiségű vallásoktól is. Inkább legyél büszke arra, hogy ilyen ember a bátyád - én az volnék a helyedben - és kérd fel tanúnak a polgári szertartásra.

Nekem furcsa, hogy őt akarod, miközben egyáltalán nem ismered. Ha ismered, tudnod kellett volna, hogy úgyse fogadja el.

Ugyanakkor meg ha engem kérne fel a testvérem, nem tudnám ezt felhozni kifogásnak, érte bármikor, bármit mgetennék.

Akkor megfordítom a szituációt: én hívõ katolikus vagyok, adott a testvérem, aki kelta-druida esküvõt szeretne, és engem kér fel tanúnak. Ha nem vállalnám, vajon akkor is azt írnák, hogy milyen jó, hogy nem színészkedem és nem vagyok képmutató, vagy azt, hogy mekkora bunkóság így kiszùrni a tesómmal, mert begyöpösödött vagyok és nem nyitok a másik felé.. Egyébként elvállalnám, mert itt nem rólam van szó, hogy miben hiszek, hanem a testvéremrõl. Szerintem önzõ a bátyád, fontosabb neki az általa felállított eszme, mint a testvére és a családja. Az esküvõi tanú nem ugyanaz, mint a keresztszülõség, mert ott fontos (kéne, hogy legyen), hogy hívõ legyen, viszont a tanùnak még csak meg sem kell, hogy keresztelve legyen, ugyanaz a funkciója, mint polgárin: mivel ez egy szerzõdés (templominál pedig eskü), ezért kell a tanù, hogy igazolni tudja, hogy valóban megtörtént-e.

Èn nem erõltetném a bátyádat, meggyözni ùgysem lehet, felkérném a polgárira, az egyházin meg akkor más lenne. Lehet így, voltam ilyen esküvõn.

25.

"A valódi hívő szívesen fogad bárkit a hite templomában, ha az ott akar lenni, és a szíve mélyén reméli, hogy talán ő is megvilágosodik."

Pontosan. Mindenkit, aki OTT AKAR LENNI. A kérdező bátyja ezt nem akarja. Akkor meg minek?! Senki sem mondta, hogy be ne tegye a lábát a templomba. Csak annyit mondtunk, hogy tiszteletre méltó ember, hogy ha hit nélkül nem vállal el egy olyan tisztet, amihez hívőnek kellene lenni. Mert az egyházi esküvőn nem csak annyi a szerepe a tanúnak, hogy jelenlétével hitelesítse, igazolja a házasság megköttetését. Az polgárin van. Látom, ez itt sokaknak nem világos. Pont, mint a keresztszülőség. Ott is sorra vannak ilyen kérdések.

Te emlegeted itt a "valódi hívők"et, akkor majd én is így magyarázom, hátha akkor megvilágosodsz: a valódi hívő nem akarja mindenáron rád erőltetni a hitét, nem akar erővel berángatni a templomába, nem akarja megszabni, hogy miben kell hinned. A valódi hívő csak annyit kér, hogy tartsd tiszteletben a hitét, mint ő a te szabad akaratodat.

Ahogy azt is írtam, hogy ha viszont nem szeretne ott lenni, akkor viszont felesleges ráerőltetni, meg kell őt érteni.

Az aki ott akar lennit arra értettem, hogy ha valaki nem hívő, és mégis, szabad akaratából bemegy egy általa nem gyakorolt hit templomába, miért ne kéne őt ott szívesen látni, és azt mondani rá, hogy bohóckodik, ez ostobaság! Legyinteni kell, és remélni, hátha életében egyszer más is ragad rá a koszon kívül, hátha kicsit úgymond megragadja, megérinti a hely szelleme :)