Mást is megőrjít, hogy a menyasszony SEMMI másról nem tud beszélni csak az esküvőről?

az én ismerősöm nő, 12.-én házasodik, és Anitának hívják. Vezetéknevet nyilván nem írok ki...

Csak kíváncsi vagyok ugyanarról van e szó. Mert pl anno aznap amikor mi házasodtunk aznap még csak abban a hivatalban 11 esküvő volt:D

Egyébként nem közeli ismerősöm, csak egy volt osztálytársamon keresztül ismerem őt is.

Nem, mert időben leállítom. Oké, hogy neki ez fontso, de ha kilátna a fejéből, akkor tudomásul vehetné, hogy mások is vannak körülötte, akiket egyáltalán nem érdekel az Ő ESKÜVŐJE.

Amit a testvéred csinál, az kőkemény agresszió. Másokat leugta, hogy hogy fognak konézni az ő esküvőjén...mi köze hozzá? Azzal törődjön, hogy ő hogyan fog kinézni, ne másokat kontrolláljon.

"És nyilván nem fogom neki megmondnai, hogy "figyi, mostantól ne beszélj róla" mert valahol kötelességem meghallgatni, tanácsot adni."

Na itt a nagy tévedés. Nem kötelességed - sem tanácsod adni, sem meghallgatni a panaszait, sem a lelki homokzsákja lenni.

"Mondasz valami tanácsot és akkor elmondja a tanácsaim negatívumait, vagyis, hogy az a megoldás miért nem jó, majd sopánkodik tovább."

Nem mondok, mert te mondasz. Neki nem tanácsra van szüksége, hanem folytonos panaszkodásra. "Ilyen szempontból" a fő bűnös a kedves édesanyukád, aki valószínűleg pontosan ugyanilyen lelkületű.

"Egyértelműen érzékelhető, hogy abszolút nem akar választ kapni a kérdéseire csak azt akarja, hogy beszélhessen az esküvőről, szó legyen róla."

Így van. Olyan mérteékben nem foglakoztak vele a szüleid, kivált az anyukéád, hogy most az esküvője ÜRÜGYÉN akar az EGÉSZ VILÁGTÓL állandó figyelmet kapni. Ez elégg beteges, gondolom, érzed? (Én pedig tudom.)

Ezek a beszélgetések szinte kivétel nélkül az én szemszögemből EREDMÉNYTELENEK.

Természetesen. Hiszen nem is eeredmény kell nekik hanem állandó figyelem és törődés.

Mert lényegében nem lyukadunk ki sehova, nem hangzanak el konkrétumok, nem jutunk sehova...! Csak hallgatom tovább a sopánkodást.... áááááá

Addig hallgatod, amíg akarod. Amikor végre eljutsz addig, hogy eleged van, akkor leordítod az önző tetsvéred fejét, a helyéről és rávágod az ajtót és távozol otthonról. És amikor egy szóval is uztal az esküvőjére, akkor ugyanezt teszed. Azaz végre lerúgod a rádtett szülői felelősséget, és nem viselkedsz a testvéred szülőjeként.

Nekem 5 fős esküvőm volt, és boldogan élek sok év óta a férjemmel. Mégcsak rendes ruhánk sem volt, mert nem futotta. Az unokatesóm 600 fős parasztlagzit kapott anyukáéktól, és a házasságuk 0. percétől fogva pokol az élete a férjével, mindkét gyerekét gallyra vágta lelkileg.

Ennyit az esküvői cirkuszokról.

13., tovabb folytatva a parbeszedünket: akkor ez milyen baratnö?! Tenlyeg baratnö?!? Mifele "baratnö" az, aki nincs tekintettel a masikra? Az ilyen "baratnö" nem baratnö, hanem log rajta es leszivja az energiait, ahoyg tette ezt eddig is (csak akkor mas temaban), es ebben az esetben a kerdezö altal leirt törtenet egy utolso (?) figyelmeztetes ez elettöl, hogy vedd mar eszre, ö nem is a baratnöd... Tehat meg mindig ugyanott vagyunk, en legalabbis a velemenyemben.

Kerdezö:

"Amúgy testvérről van szó, tehát gyakran "hallgatom". És nyilván nem fogom neki megmondani, hogy "figyi, mostantól ne beszélj róla" mert valahol kötelességem meghallgatni, tanácsot adni." ???

Ha a tesod, akkor eleg kibirhatatlan termeszete lehet - de ugye eddig sem volt szent angyal? Vagy meglepett a viselkedese?! Eddig nem veletlenül mas dolgok miatt forgott körülötte a vilag? (marmint ugy iranyitotta a dolgokat) Te pedig ugy erzed, kötelesseged meghallgatni meg tanacsot adni??? Ugyan miert? Miert, egy tesonak nem lehet megmondani, hogy eleg legyen, ö barmit megtehet veled? Azert martirkodsz, mert martirkodni akarsz, vagy mert meg nem jutott eszedbe, hogy mashogy is lehet? Serelmezed, hogy ö is kibeszel masokat ("30 es meg nem hazas", hogy nez ki...stb), ugyanakkor itt meg Te kritizalod, kibeszeled...?

Irtam, egy baratnönek is a tudomasara kene hozni ilyen esetben, hogy mit erzel, es igenis meg lehet kerni, hogy most fejezze be. Nyilvan egy tesonak is, barkinek - a kapcsolattol függöen mas hangnemben. Az erzeseidet mindig kimutathatod es kimondhatod.

6.

Tehat ugyanott vagyunk. Jobb lenne, ha mindenki a sajat haza tajan söpörne. Te is, elmondva neki, hogy zavar es nem erdekel a tema (nem tenni elötte a szepet, martirkent meghallgatni kitudjamilyen rejtett elvarasokkal...), majd a sajat dolgaiddal foglalkoznal, es nem itt kritizalnad meg panaszkodnal, hogy ö milyen. Sztem.

6.

Ha ennyi böven belefer, akkor hogyhogy sok egy idö utan? Most böven belefer vagy sok? Es ha ilyen jol el tudod magadban, akkor minek a kerdes? Egy kicsit pletykalni, kibeszelni meg olyan jol sajnaltatni magadat, kiirni magadbol - de azert megerted, böven belefer, jol el tudod rendezni magadban is.

6.

Mi is esküvőre készülünk és direkt nem hozom fel, hogy hogy állunk, mert engem is idegesítene a "dicsekedés".

Viszont!

A környezetemben mindenki erre kíváncsi, be vannak sózva. (Családban 10 éve nem volt esküvő, baráti körben mi kezdjük a sort)

Ha beülünk valahova beszélni, akkor érdeklődnek, hogy hogy állunk, ez milyen lesz, az milyen. Hú, ő neki tuti nem ilyen lenne, de van egy sokkal jobb ötlete, stb.

A másik, amiről már lassan sikerül mindenkit leállítgatnom az az e-mail és facebook... Mióta lánykérés volt, ezrivel kapom a fényképeket, linkeket, cikkeket esküvővel kapcsolatban...

Anyukám ezt odáig fejlesztette, hogy a céges mail címemet napi 6-7 ilyen "jósággal" bombázta.

Személy szerint már utálok erről beszélgetni, mert ami másnap kardinális kérdés, az nekünk 20-ad rangú (nem a dekoráció színe és stílusa a lényeg). Viszont, ha nem lelkendezem a témáért, akkor meg mindenki azért cseszeget, hogy nem is akarok igazából férjhez menni...

Konklúzió: Mindenki másképp menyaszörny :D