Menyasszonyok! Hogyan oldjam meg, hogy még is a templomban pillantson meg először?

Mi úgy oldjuk meg, hogy előbbre tettük a templomit, utána megyünk a polgárira. A vendégvárás pedig külön-külön lesz, a két család és mi is egymással csak a templomban találkozunk, így ott fogjuk meglátni egymást először. Ez nekünk is nagyon fontos volt.

De ha nálatok már fix a sorrend, a hivatalba is és a templomban is be van jegyezve az időpont és kimentek a meghívók is, akkor csak az átöltözés marad a templom előtt vmikor.

10, 11

Amikor engem a férjem először meglátott a ruhámban, elsírta magát kicsit. Azóta csak a kisbabánk születésénél láttam újra azt a tekintetek.

Úgyhogy igen, van olyan férfi akinek számít az a pillanat.

[link]

[link]

De még egyszer mondom, nem arról van szó, hogy ez a pillanat fontos-e vagy nem, mert ez egy szubjektív dolog. A lényeg, hogy a párnak mi a fontos! És csak azért engedni, hogy anyós akarata érvényesüljön....mert ha mondjuk valami nyomós indok lenne (mondjuk fotózkodni csak előtte tudtok) azt megértem.

Egyszerűen le kell ülni és megmondani anyósnak, hogy köszönitek a segítségét és tanácsait de Ti így dönöttetek.

7-es voltam.

Jaj utolsó ezek olyan mű képek mint a rákos gyerekek a reklámba. Feleségem menyasszonnyi ruha nélkül is szép, hisz miért venném el ha nem tetszene.

(Honnan tudod, hogy boldogságában sírt, és nem azt futott végig az agyán, hogy jaj most már nincs menekvés)

Persze lehet, hogy a kétségbeeséstől sírt. :-)

Szerintem viszont egy esküvőbe belefér a csöpögős érzelem, mert ott akkor, abban a felfokozott hangulatban, az igzalomtól, az örömtől könnyen sír az ember.

Utólag ezek mind szép emlékek, a csöpögős érzelmes részek, a vicces pillanatok, a bakik, szerintem ilyenekkel tele lehet rakni egy esküvőt, hisz nem mindennap megy férjhez az ember.

A barátnőmék ezt így oldották meg:

előző nap elmentek az anyakönyvvezetőhöz (péntek) és megvolt a polgári.

Másnap volt a lagzi. Délután vendégvárással kezdődött, ott csak a vőlegény volt jelen (senki nem akadt ki, hogy nincs ott a menyasszony) és ezután mentünk a templomba, ahová barátnőm akkor jött be, amikor a vőlegény már bent volt :) szóval érted :)

Tök romantikus volt, mindketten meghatódtak, olyan volt az egész, mint a filmekben. Bár a mi esküvőnk nem így zajlott, (fotózással kezdtünk, és akkor látott először menyasszonyi ruhában) kedves férjem nem sírta össze magát a meghatottságtól :D bár örültem volna neki, de így is boldogok vagyunk :)