Mit tegyek, ha a párom az esküvő előtt 5 nappal azt mondja, hogy nem akar elvenni? Többi lent.

:D

Igen, lassan ismét a 2 évhez érkezünk, de addig még van egy kicsi. :D

Hát 5 év eltelt az esküvő óta...

Ennyi idő után most már teljesen másképp látom az akkor történteket. Sokkal jobban megismertem őt. Már tudom a miértjeit, és ismerem a viselkedési sémáit. Tudom, hogy mi után mit fog reagálni, és épp melyik séma jön....

A természete persze sokat nem változott. Amikor az ember úgy érzi, hogy boldog, és minden rendben, akkor jön részéről a visszalépés. Ez nálunk most 2018 márciusában jött el. Lényegében egész nyáron sehol sem voltunk egy 5 napos bp-i nyaraláson kívül, és egy fagyizáson kívül. Neki nem volt erre igénye, és ha nekem volt is, őt ez nem nagyon foglalkoztatta. Érzelmileg teljesen kihátrált a kapcsolatunkból, és sokat nem érdekelte, hogy ez nekem tetszik-e vagy sem. Én úgy érzem, hogy sokat tettem kettőnkért, de egy idő után belefárad az ember. Kb. augusztusig próbáltam neki megmagyarázni, hogy ez így nagyon nem jó, és ha szeret, akkor értse meg, hogy egy kapcsolatért nem csak akkor kell tenni, amikor már gáz van.

Már a nyáron sokat voltunk külön azért, mert ő a szülővárosunkban épp ingatlant újított fel, engem pedig a dolgaim ahhoz a városhoz kötöttek, ahol amúgy élünk. Ez nem is lett volna gond, ha azt az időt, amit együtt tudunk lenni, értelmesen töltjük együtt, de ahogy írtam neki erre nem volt igénye, inkább a laptopján vagy telefonján lógott.

Aztán szeptember első hetében próbáltam vele beszélni, hogy ez így már nekem már nem jó, és tele a hócipőm az ő érdektelenségével, de még mindig nem fogta fel. Mindig hétközben jött haza 2 napra. A hétköznapi tennivalók, és fiam edzései, én edzésem, iskolakezdési tennivalók, stb. miatt volt, hogy este 8 után értem haza. Persze sosem hétvégén jött amikor tudtunk volna valamit közösen is csinálni... mintha nem is akart volna velünk lenni. Aztán egyszer csak tényleg betelt a pohár. Megkértem, hogy költözzön el, úgysem nagyon lakik már itt, és adja oda a lakáskulcsot. Kb. itt kezdte felfogni, hogy valami nincs rendben... Ő most a legjobb, legfigyelmesebb férjet akarja játszani, nekem viszont annyira elegem van belőle, hogy látni sem bírom. Persze a kulcsot nem kapom vissza. Hetente/kéthetente küld egy sms-t, hogy holnap/holnapután jön.... aztán itt alszik 2 éjszakát (azt is hétköznap), kimossa a ruháit, főz egyet, aztán elmegy... és közben mindig azt mondogatja, hogy velem nem lehet beszélni... Valójában nem tudom, hogy mit kellene még beszélnünk...

Ahogy az elején írtam, most már másképp látom. Most már tudom, hogy hiba volt hozzámenni. Azért is, mert akinek ilyen a jelleme, az nem csak az esküvő előtt ilyen, hanem az élete későbbi részében is. Aki tényleg nem úgy éli meg az esküvőt, hogy élete legszebb napja, és a legbiztosabb döntése, az ne házasodjon. Én szerettem, sőt a mai napig szeretem, de nem úgy, ahogy kellene, mert az egész se veled se nélküled állapot, mely a házasságunk alatt végig uralkodott, tönkretette az egészet.

A másik dolog, ami miatt úgy gondolom, hogy hiba volt a házasság, hogy a fiam is ezt a képet látta. Ő ugyanúgy szenvedett az évek alatt. Nem látta, hogy hogy működik egy igazi család, nem volt előtte egy férfi kép.

Szóval útravaló azoknak, akik tanácsért keresik fel ezt az oldat: Egy házasságnak stabil alapokra kell épülnie. Ha ez nincs meg, akkor el lehet evickélni benne, de hosszú távon boldognak lenni biztosan nem lehet. Mindannyian a boldogságra vágyunk. Ha tudjuk kik vagyunk, és mik a határaink, akkor ne engedjük, hogy mások ezeket a határokat átlépjék, megsértsék!

Egyáltalán nem értem, miért lenne kamu. Nem értem, hogy miért lett volna a történet szempontjából lényeges. Nem kisregényt írtam. Akartunk közös gyereket is....

Szerintem inkább máshol trollkodj!