Valaki esetleg már járt hasonló cipőben?

"Már arra gondoltam, hogy megbeszélem vele, hogy ezt mi máshogy képzeljük és jobb eetben 1x van esküvője az embernek és olyat szeretnénk, amit mi álmodtunk meg. "

Hát erre már gondolhattál volna előbb is. Biztos meg fogja érteni, ha kinyitod a szádat.

Mondd meg neki, hogy vagy hagyja, hogy úgy legyen minden, ahogy ti szeretnétek, vagy ne kérjetek a segítségéből, anyagi téren sem (gondolom, neki ez a jogalap, hogy beleszól).

Ha hagyod magad, életed végéig is bánhatod, most állítsd le. Ezt el lehet szépen is mondani, hogy ne legyen belőle sértődés, vita, harag.

Figyelj: amíg nem nősz fel annyira, hogy el tudd látni magadat és magad tudd állni a saját kiadásaid, addig ne csodálkozz, hogy gyerekként kezelnek. Az teljesen mindegy, hogy apukád vagy anyukád ad-e bele, a pénzük netántán közös, nem?

Elhiszem, hogy nem esik jól a beleszólás, de te vállaltad a függőségi helyzetet azzal, hogy elfogadtad a pénzt, most vállald a hisztit is!

Ugyanez volt nálun kis, tavaly volt az esküvőnk. Sajnos mi csak rengeteg vita után tudtuk érvényesíteni amit akartunk. Miliószor megkaptuk, hogy de hát, hogy fog ez így kinézni, meg máshogy kell csinálni... Egészen addig amíg pl. a dekorszínekre amit addig anyukám lehurrogott a virágos elkezdett ujjongani, hogy ez milyen jól fog kinézni na utána már neki is tetszett...

Kitartást. Ha gondolod írj priviben.

Nálunk végül minden tökéletesen siekrült. Pl. egy idő után már nem azt mondtam, hogy mi ezt szeretnénk, hanem megcsináltam pl. a köszönőajándékot, hogy ez lesz. Abból is hatalmas vita volt, mert anyukám azt akarta, hogy kis csokikat csomagoljunk be és azt adjunk, mi pedig felespoharat akartunk (pohár lett).