Nagyon szeretném helyrehozni a kapcsolatunkat, mert ezek a változások nekem nem jók. Esetleg valaki hasonló cipőben?

11 éve vagyunk együtt, van egy kisfiunk, most várjuk a következő babát. Viszont a férjem mostanában elhanyagol, ami engem nagyon bánt, mert én nem így viselkedek vele. Próbálok a házimunka, és a gyerek mellett rá is figyelni. Viszont ő abszolút nem kezdeményezi a dolgot. Most hétvégén kiakadtam egy kicsit, végigvitáztunk egy napot a nagy semmiért, mert megbeszélni nem tudtuk. Úgy érzem széllel szemben vagyok. Mindig nekem kell szólnom, ha túlzásba viszi, magától nem veszi észre, hogy hogyan viselkedik. Ráadásul ami szerintem idegesíti, az az, hogy mindenen elbőgöm magam mióta kismama vagyok. Egyszerűen nem tudom visszatartani. Sokkal érzékenyebb vagyok, és ezt nem igazán tolerálja, amit viszont elvárnék, mert neki is vannak rossz napjai, olyankor én is belátással vagyok rá. Nem eget rengető problémák vannak köztünk, csak ha meglesz a második picur, akkor nekem sem lesz rá már ennyi időm, és félek, hogy pár hónap múlva úgy fogunk elmenni egymás mellett, mint akik csak lakótársak. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nagyon belesüllyedtünk ebbe az apa-anya szerepbe, meg túlságosan kifelé figyelünk a mások dolgára, és el kellene már kezdeni magunkra befelé is figyelni, mert hamarosan megint egy nagy változás fog következni. Felfogta amit mondtam, de szerintem igazán nem érti a lényeget. Viszont én így nagyon nem jól érzem magam sem itthon, sem a kapcsolatunkban. Olyan mintha mindig csak én kapálóznék....