Szerintetek mi az esküvő értelme, mi értelme van összeházasodni? Kiváncsi vagyok a véleményekre!

Nekem az értékrendembe tartozik bele, számomra úgy érzem rendezettnek a kapcsolatot és a házasságot, ha meg van kötve, én nem vagyok képes gyereket szülni egy olyan kapcsolatba, ami nem házasság.

Egy házasság nélküli kapcsolat nem biztonságos, és nem csupán azért, mert meglehetősen egyszerű a válás, hanem azért is, de tényleg nagyot lehet szívni egy ilyen kapcsolatban anyagilag, amikor a házba pl. mindketten beleteszik a pénzt, de a másik nevén van, és minden elúszik, mikor szétmennek, és igaz ez minden anyagi javakra, gyakorlatilag teljesen le tudja nullázni az embert egy válás, ha nincs megkötve a házasság. Arról nem is beszélve, hogy ha az egyik fél elhuny, akkor a másiknak semmi hivatalos köze nincs az elhunythoz, az öröklés kérdésében is szintén nullára kerülhet anyagilag az, aki nem kötött házasságot az elhunyttal. Nagyon csúnyán padlóra lehet kerülni, és senki, semmilyen törvény nem fog védeni senkit egy ilyen válás vagy elhalás esetén.

Én így érzem erősnek a családot, és így érzem eléggé biztonságban magam és leendő gyermekeimet, hogy egyáltalán merjek gyermeket szülni.

a ferjem szerint en tobbet jelentek neki annal hogy ,,osszedobja velem a szennyest aztan meglatjuk,,

Nalunk oragaszkodott a hazassaghoz

"ez csak egy papír" - ez a leghangzatosabb mondás manapság, tökéletes(?) ellenérv. Csak azt nem értem, miért rettegnek oly' sokan tőle, ha valóban csak egy papír. Vagy akkor mégsem az? :)

No mindegy, hisz én is ezt az elvet vallom, csak épp a másik oldalról megközelítve. Egy alapvetően jó kapcsolatot nem az tesz tönkre, mert egy hosszú élettársi kapcsolatban is pontosan úgy "ellustulhatnak" a felek, mint a házasságban.

Papír nélkül is lehet gyereket szülni, közös anyagiakra szert tenni, egymástól anyagilag/érzelmileg függeni stb. Egyszóval a gyakorlatban semmivel nem jobb vagy könnyebb az élettársi kapcsolat. Ugyanúgy megviseli a feleket és a gyerekeket a szakítás, ugyanúgy kialakulhatnak jogviták. Éppen ezért nem értem, hogy hogyan mer valaki gyereket vállalni egy olyan kapcsolatba, amelyre a "csak papír"-t sem meri alapozni.

Számomra ez a nagy házasság-ellenesség inkább csak divat, rettegés, hárítás. Mindemellett sokkal kevesebb lenne a válás, ha kevesebben házasodnának: csak azok, akiknek valóban van közös jövője, akik tényleg megértik egymást, és kitartanak egymás mellett. A többi kapcsolatot felesleges házassággal és/vagy gyerekkel tetézni.

Összegezve, a jó kapcsolat ígyis-úgyis jó lesz, mert csak az érzelmi analfabéták gondolják úgy, hogy egy kapcsolat sorsát egy fogadalom determinálja, és nem a felek viselkedése. Épp ezért esne rosszul, ha nem venne el akkor, mikor már minden feltétel adott lenne a házassághoz, hiszen úgy érezném, hogy annyira sem bízik bennem-bennünk-magában, hogy ezt a - szerintem nem olyan húdenagy - lépést megtegye.

És, hogy reagálja az egyik úr megnyilvánulására:

1. Nem kötelező házasodni

2. Attól, hogy férfi vagy, megnézheted te is a lány anyagi foprrásait, figyelembeveheted, hogy egy lusta, tanulatlan, dolgozni nem tudó/akaró cicamicát veszel-e el, vagy egy olyan nőt, akinek van önálló keresete, a házasságba mindketten visztek valamit, a céljaitokért ketten küzdötök. A mai munkaerőpiaci helyzet titeket is súlyt, rengeteg kapcsolat van, ahol inkább a férfi élvezi a házasság anyagi hasznait.

3. Létezik házassági szerződés, amit már sok nő is szívesen aláír - nagyon helyesen.

4. Mindezek ellenére, ha nem bízol a nő jó szándékában és abban, hogy sose válik hárpiáva, akkor térj vissza az egyes pontra.

20L

Gyerekkorom óta rengeteg rossz házasságot láttam az ismeretségi körömben amik vagy válással végződtek annak minden gyötrelmével, vagy, ami tán rosszabb, együtt maradtak és ölék, csalták egymást, ahol érték, pokollá téve egymás és főként a gyerekeik életét.

Viszont volt, legalább 4-5 olyan példaértékű család számomra, ahol mindig jókedv és szeretet uralkodott, ahol vendégként is nagyon jól éreztem magam, mert olyan volt a légkör és a gyerekek kiegyensúlyozott, boldog emberekké cseperedtek. A közös ezekben a családokban, hogy a szülők vagy soha nem házasodtak össze, v. nagyon későn, amikor már a gyerekek nagy kamaszok voltak.

Én 10 éve vagyok együtt a párommal. Nem vagyunk házasok, és nem is tervezzük. Egyszerűen tudjuk, hogy együtt leszünk örökre, mert olyan szoros lelki kapocs van közöttünk a 2 gyermekünkön kívül is, ami egyértelművé teszi ezt számunkra. Mindketten megsínylettük annak idején a szüleink válását.

Számunkra a házasság intézménye egyszerűen semmit nem jelent a világon.

Úgy nőttem fel, hogy ezt a normát láttam-kaptam. Nekem ez a természetes. Plusz szerintem maga az esküvő és a lagzi egy nagyon szuper nap, egy fordulópont az is... úgy, mint az első tanítási nap, vagy érettségi stb...

Én már várom nagyon a majdani esküvőnket, már csak azért is, mert ott lesz az összes barátunk és bulizunk a lagzin egy jót és nekünk fognak örülni. :)

No meg a gyűrű... én szeretnék mindennap ránézni arra az ékszerre és látni, hogy van valaki mellettem, aki szeret stb stb. Kicsit olyan ez, mint egy újabb lépcsőfok két ember kapcsolatában. :)