Mi ez a nagy kéttanús esküvő láz?

a 2. válaszolóval értek egyet. Amúgy meg oké, hogy visszajön a lagzi ára, de valahonnan azt is elő kell teremteni.

A szülőket, tesókat vendégül látni talán még nem egy vagyon, de nem is kell feltétlen ünnepi ebéd vagy vacsora, csak azért mégis csak összeköti az életet az ember lánya a szerelmével, 2 család is összekötődik, szerintem van közük hozzá a szülőknek, szóval kérdező én sem értem, dehát ők így gondolkoznak, és szeretném ha ott lenne a családom a nagy napomon. Táncolni és szerepelni én is utálok, de a családommal szeretnék osztozni az örömben.

szerintem akinek nincs pénze, az hangoztatja a legjobban, hogy a meghittség miatt akar 2tanúst...

a párok 80% sose akarna kéttanúst, ha lenne bőven pénze, amiből fizethetné

1) én igenis sajnáltam volna a pénzt egy bulira, ahol ráadásul olyan embereket kellett volna meghívnom, akikkel 10 évben egyszer, ha találkozom.

Nem mindig jön vissza a pénz, én több párt is ismerek, akik nem kaptak annyit, hogy fedezte volna a költségeiket.

Hozzáteszem, hogy minket még csak földhöz sem vágott volna egy mondjuk 50-60 fős esküvő és nem kellett volna anyucihoz/apucihoz rohanni pénzért, de lehet, hogy pont ezért is sajnáltam volna rá kiadni jó pár százezret.

2) nekem nem ez volt életem nagy napja! Sőt! Semmilyen napja sem volt. összeházasodtunk, mert úgy gondoltuk, hogy vízumhoz jutni könnyebb lesz így, de semmit sem változtatott sem az életvietlünkon, sem az érzéseinken, sem az egymás iránti elkötelezettségünkön.

Akkor meg minek csináljak felhajtást?

3) Én utálom a rivaldafényt és sok nővel ellentétben nekem szó szerint már gyerekkoromban rémálmom volt, hogy beöltözve végig kell vonulnom egy folyosón miközben mindenki engem bámul. Szó szerint izzadva ébredtem fel többször is ilyen álomból, szóval köszönöm, de pokollá nem tettem volna egy napomat sem szánt szándékkal.

Nekem így volt jó és a sok vészmadárnak sem lett igaza, hog ymajd megbánom, mert ha újra kezdhetném sem csinálnám másként.

és a házasságom is boldog azóta is, bár megmondom őszintén fogalmam sincs mikor volt az esküvőnk, mert nem azt számolom, hanem azt, hogy mióta vagyunk egy pár. És az már jóval a papír előtt is így volt.

Minden indok érthető, az ifjú pár dolga.

De én momentán sírógörcsbe fetrengenék egy hétig, ha a lányom nem hívna meg az esküvőjére.

Nem lenne harag, csak nagyon fájna.