Felveszitek a férjetek nevét? Miért/miért nem?

Kötőjelesen vettük föl mindketten, mert szép a két vezetéknév hangzása együtt.

Kovácsné Tóth Mária egyértelműen férjezett de a Kovács Mária?Ha valaki ráhajt akkor hogy reagál?

Én Kovács Mária lettem, mi vagyunk a Kovács család. Mi nem divatot követtünk, hanem tradíciót, már a nagymamám is így viselte a nagyapám nevét (nem magyar állampolgárok voltak még akkor). Jöttek a támadók, hogy elveszítem az egyéniségemet, és hogy többé nem leszek Tóth. Nos, többet kell a lánykori nevemet használni, így jelentem, Tóth is vagyok, Kovács is. :)

Én nem vettem fel, mert úgy gondolom, hogy ezen a néven születtem, ez vagyok én, nem ettől leszünk egy család.

Nem vettem fel, mert nekem ritka vezetéknevem van, a férjemnek pedig nagyon gyakori. Né nem akartam lenni, a kötőjeles verzió nem hangzott jól számomra. Na meg nem lett volna kedvem az összes iratomat újra csináltatni. Jó nekem az én kis nevem. Nem attól leszünk egy család, és nem ettől fogjuk jobban szeretni egymást, hogy én lecserélem a nevem.

Én felvettem, Kissné Nagy Katikaként, de általában csak Nagy Katikaként mutatkozom be. Egyrészt szeretem volna mindenkivel tudatni, hogy nem árulok petrezselymet :D, másrészt úgy gondoltam, hogy ha már egy család vagyunk a férjemmel, a nevünk is egyezzen. Viszont a saját nevemet is szeretem volna megtartani, meg a férjem neve lég kacifántos (az enyém meg minden második ember neve). Nekem ez így pont jó.

Én Kovácsné Tóth Mária formát választottam. Azért nem tartottam meg a lánykori nevem, mert valahogy ki akartam fejezni, hogy a férjemhez tartozok. A kötőjeles forma meg valahogy olyan idegen és szokatlan volt. Talán azért is, mert a családomban minden nő, a dédmamámtól, az anyukámig és a rokonokig ezt az Xné plusz vezetéknév keresztnév verziót vette fel, ez volt nekem is a legotthonosabb.

Márciusban mentem férjhez, kötőjelesen vettem fel :) Sok választásom nem volt, semmiféleképpen nem akartam XYné lenni (ráadásul a férjem is megfenyegetett, hogyha né akarok lenni, el sem vesz :D), a saját nevemen nem akartam maradni, de azt teljesen elhagyni sem, így lettem kötőjeles :) Szerencsére nagyon jól hangzik így. Egyedül a sógornőmék csesztettek, hogy miért nem leszek né, de az anyósom teljes mellszélességgel mellém állt (ő egyáltalán nem vette fel az apósom nevét, pedig akkoriban ez ritka volt), örülök, hogy manapság ennyiféle variáció van!

Nem vettem fel hivatasom miatt jobb a lanykori nev es kulonben is szeretem a sajat nevem.