A párotok kedvéért belemennétek ateistaként a templomi esküvőbe?

Igen, mindenkeppen.

Hazassagom elott en sem jartam templomba, bar nem voltam ateista. Azota nagyon megszerettem a vallasomat es rendszeresen jarok templomba.

Egyszer talan megkoszonom volt kedvesemnek, hogy oda vitt.

Szoval, szerintem menj bele. Miert ne? Raadasul nagyon gyonyoru egy templomi eskuvo. Na es ketszer mondod ki az igent, ha templomban is eskudtok! Rajta!

Hát, én nőként erre eredetileg azt mondtam, hogy persze, mert én, mint ateista, konkrétan leszarom, nem jelent nekem semmit, neki viszont fontos, akkor hadd örüljön.

Viszont beszélgettem erről a férjemmel, ő határozottan kijelentette, hogy nem, nem kötne ebben kompromisszumot, sőt, feleségül se venne olyan nőt, aki vallásos, és ez fontos neki. Azért nem, mert később ebből hatalmas gondok lehetnek. Az egy dolog, hogy mondjuk a nő jár templomba, ő meg nem, ez még egyszerű. De amikor már gyerekek is vannak, jönnek a bonyodalmak. Merthogy a férjem előbb vágna eret magán, minthogy hívőnek nevelje a gyerekeit, egy vallásos nőnek pedig ez nyilvánvalóan fontos. És ebben nincs kompromisszum, nem lehet hinni is meg nem is, járni is templomba, meg nem is, megkeresztelkedni is, meg nem is. Szóval ő határozottan nemet mondott erre. Átgondoltam, igaza van, így nem is lenne érdemes összeházasodni, sose egyeznénk meg semmiben.

Szerencsére mi elég jól megtaláltuk egymást, mert mindketten ateisták vagyunk, nyilván nem volt templomi esküvőnk, és az éppen úton lévő gyerekünket se fogjuk megkeresztelni. Ezt a családjainknak még meg kell emészteni, be is próbálkoznak néha, de világossá tesszük, hogy mint szülőknek, ez a mi döntésünk, és nincs közük hozzá.

az ateista nem az, hogy megtagadja istent?

tehát nem arról van szó, hoyg nem hívő..

ez esetben nem mennék be.