Hogyan bírtátok ki? Meg tudtátok állni vagy nem?

Mi végigröhögtük még a templomi esküvőt is. Boldogok voltunk, jól éreztük magunkat, sok rokon barát örült velünk együtt.

Én néha annyira nem tudtam mit kezdeni a helyzettel:), hogy a papnak esküdtem örök hűséget, "mélyen" a szemébe nézve ismételtem el az eskü szövegét állítólag, és tényleg. NE kövezzetek meg...

Most augusztusban esküdtünk és végigsírtam az egészet. Édesanyám sírós típus és mindig kerültem a tekintetét mert tudtam hogy azon nyomban én is sírni fogok ha meglátom, de eddig sem jutottam el... Mikor megszólalt az anyakönyvvezető mintha valami elszakadt volna és folyt a könnyem. Közben mosolyogtam. Hülye szitu volt így egyszerre a kettő.

én anyuék esküvőjét végigsírtam, a sajátomat végigröhögtem...

Én csak könnyeztem,de ebben nyomos ok volt,hogy feketével volt kihúzva a szemem és rettegtem,hogy úgy fogok kinézni,mint akinek bemostak:) Viszont se anyukámra,se nagyimra nem nészhettem,mert ők sírtak:) Amitől majdnem én is elkezdtem. Annyira izgultam,hogy kb 5 perc után kezdtem felfogni,hogy hozzánk beszél az anyakönyvvezető:) A végére(45 perc volt) meg már az ájulás kerülgetett,mert egy napja egy falatot se bírtam enni és leesett a cukrom:D Amugy én is az anyakönyvvezetőnek mondtam ki az igent:P Pedig direkt mondták,hogy akkor a férjem szemébe nézzek,de olyan idegse voltam,hogy azt se tudtam,hogy hogy hívnak. Amint kimondtam eszebejutott és gyorsan odakaptam a fejem, jót mosolygott rajta:D

Nyugi!!! Én eddig minden esküvőt végigbőgtem, de jóval kisebb eseményeket is, pl. filmeket, vagy ha énekelt a kis unokahúgom...aztán a saját esküvőmön egy könnyem sem hullott, csak határtalanul boldog voltam, megsegített a Jóisten, kértem Tőle, hogy ne kelljen bőgnöm :-) És nem kellett! Azóta persze ugyanúgy meghatódok mindenen :-)

megnyugodtál?