Esküvői fotózás pro és kontra. Nektek mikor volt?

#10:

Egyrészről teljesen érthető amit írsz, és teljesen érthető amikor a pár azt mondja, hogy a rokonok képei jobbak mint a "profi" fotósé. Az ok nagyon egyszerű, Te vagy rajta, szerelmesen, boldogan, életed talán legszebb napján. A pár és a rokonság, gyakorlatilag minden képet jónak talál ami technikailag viszonylag helyesen van kivitelezve és egy picit el van mosva a háttér. Ez nem az Ő hibájuk, érthető reakció, mondjuk az is tény, hogy itthon nagyon alacsony szinten van a vizuális kultúra a témát illetően, gyakorlatilag bárkire rámondják, hogy "kreatív fotós" aki tud szelektíven színteleníteni és el tudja húzni a vignettálást pozitív irányba a parkban készült fa mögül kinézős képeken, rosszabb esetben nem is látják a különbséget fotós és fotós között, csak rámondják a drágábbra, hogy "rablás". Nem mennék most bele abba, hogy ez miért van, biztosan nem véletlen, hogy az idei "Év Esküvőfotósa" pályázatot részben az emberek ízlésvilágának formálására hirdették meg.

A történet ott kezdődik, hogy egy igazán profi fényképezőgépváz két millió forint. Ami alatta van az csak fél-profi illetve belépő szintű, e mellé ha kategória azonos termékeket gyűjtesz össze, mindent ami kell (tehát objektívek, memóriakártyák, akkumulátorok, informatikai háttér, vakuk, fényterelők, fényformálók, fénylágyítók, táskák, vállpánt stb...) kb. 6-8M Ft-nál tartasz. Na, most ilyen nyilván nem állt az öcséd rendelkezésére. Sajnos elég sokan vannak szakmán belül is akik azt gondolják, hogy 200-500E Ft-ért vásárolt felszereléssel lehet felelősségteljesen és professzionális szinten esküvőket fotózni, pedig ez nem igaz. Így eshet meg, hogy adott pl. az öcséd, aki mondjuk érdeklődő amatőr és többet költött a felszerelésére mint a hazai "profinak" csúfolt kollégák jó része. A profit az amatőrtől az különbözteti meg, hogy előbbi ebből él, míg a másik csak hobbi szinten csinálja, nem pedig a felkészültségük, vagy a szakmai tudásuk.

A felszerelés pedig csak egy dolog, megfelelő, a felszerelést használni képes szakmai tudás nélkül nem ér semmit.

Ami a fényviszonyokat illeti és amiért ezt az egészet leírtam: Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen technikával és szakmai felkészültséggel rendelkezik valaki és van egy szint ami felett már nem csak a technikailag helyes képeket várja el a megrendelő, hanem azt, hogy a képek valóban érzelmeket közvetítsenek és olyanok legyenek mintha egy külföldi magazin címlapjáról léptek volna le. Ezt pedig nagyon-nagyon nehéz hétről hétre, szombatról szombatra kivitelezni, főleg igazán kreatív módon, még akkor is ha a megfelelő körülmények között dolgozhatunk és nincsenek nehézségek, minden klappol (szinte soha nincs így). Ezért próbáljuk a lehető legjobbat kihozni abból ami van és legalább azzal nem rontani a saját munkánk végeredményét, hogy délben, negyvennyolc fokban fotózunk a tűző napon.

Valóban lehet akkor is dolgozni, de jobb elkerülni, vagy ha nincs más megoldás, fedett, árnyékos helyre vonulni. Nincs az a smink, ami egy idő után nem kezd el csillogni az arcon, még jobban felerősítve a Nap által az arcra rajzolt árnyékokat és ezt nem lehet szépen retusálni, vagy utólag megoldani, nem beszélve arról, hogy én ugyan elvagyok rövidnadrágban, papucsban, a fotózás alatt, de ha a pár kellemetlenül érzi magát mert folyik róla a víz az szintén meglátszik az elkészült fotókon. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy fontosak-e annyira azok a képek amiket jó esetben az unokáinak is mutogatni fog majd évtizedek múlva, hogy rászánja a megfelelő időt a megfelelő időben, vagy sem. Ha nem, akkor nyilván nincs is miről beszélgetni. :)

Gondolom le leszek pontozva, de azért leírom nekünk hogy alakult.

Sajnos a fotósunk nem ért rá aznap, de mivel ragaszkodtunk ehhez a fotóshoz, ezért rá 2 napra tartottuk a fotózást. Utólag azt mondom, hogy életünk legszerencsésebb fordulata volt ez! Egyrész a fotós valami nevetséges összegért fotózott kb 10-12 órán át (2 ember) (úgyhogy simán belefért a fodrász és smink még egyszer). A ruhámra nem kellett vigyázni, belefeküdtünk a fűbe, beleálltunk a szökőkútba, a köztereken rendesen bekoszoltam az uszályom stb. Ráadásul felszabadultak, megkönnyebbültek, vidámak, ráérősek voltunk és bőven volt idő minden képet szépen beállítani. Végig tudtunk járni csodaszép helyszíneket, megvárni a tökéletes fényviszonyokat, enni és pihenni is kicsit. A végeredmény egy fotókönyvni álomszép kép lett, klasszikusak és modernebbek is, volt fényképezés a várban, az utcán, tereken, biciklivel, mindenféle szögből, metrólépcsőn, metróban sőt, a végén még egy kis esőt is elkaptunk és sikerült pár esőben táncolós képet csinálni, arra vagyunk a legbüszkébbek. A ruhám persze teljesen elázott, koszos lett, de akkor már nem kellett rá úgy vigyázni.

A szertartáson egy profibb barátunk fényképezett, a képek jók lettek, de a falra csak a fotós képeket tettük ki, amin csak mi ketten vagyunk.

Szerintem esküvő napján, simán össze lehet hozni, hidd el, aznap egyáltalán nem fogod fáradtnak érezni magad!

Én már 7kor a fodrásznál csücsültem, 12től 4ig fotóztunk, bőven elég volt az idő, többet nem is lett volna kedvem és ígyis rengeteg kép lett.

Előtte szerintem sincs varázsa, és pénzkidobás!