Esküvői fotózás pro és kontra. Nektek mikor volt?

A szertartás és a vacsora között szántunk rá kb. 2 órát. A vendégek ezalatt a kertben fogyaszthattak hidegtálakból, aprósüteményekből. A pincérek felszolgáltak italokat is igény szerint, és a kertben sok hely is volt ücsörögni, beszélgetni, sétálni.

A kora esti fotózásnak nagy előnye, hogy sokkal szebbek a fények, mint napközben. Ha csak úgy tudnátok megoldani a délutáni fényképezkedést, hogy előző nap mentek, akkor inkább legyen úgy. Jobb, mintha délben vagy délelőtt jut rá csak idő, amikor az ember akaratlanul is hunyorog az erős fénytől, és az árnyékok is élesek, az arcbőr csillog stb. Ennyi alkalmazkodást megér a dolog. :)

Esküvői fotográfusként mindenképpen azt javaslom (ha megkérdeznétek, a fotósotok is ezt mondaná), hogy ha nem megoldható a nagy napon a megfelelő körülmények között és időben való fotózás (gondolok itt arra, hogy napnyugta ill. napkelte környékén legalább két órát rászánva) akkor saját magatoknak tesztek szívességet azzal, hogy külön napon tartjátok. Írtam egy blogbejegyzést, amely kifejezetten a fotóssal való együttműködésről szól, talán egy picit segíthet abban, hogy mindenki jobban megértse a másik oldalt és könnyebbé teszi a közös munkát, bárkinek szívesen elküldöm a linkjét akit érdekel, egy privát üzenetért cserébe. (Nem szeretnék itt reklámozni.)

Sok boldogságot!:)

Bár egy fotós után már nem érzem túl mérvadónak a válaszom, mert csak ő ért hozzá, de én személy szerint mindenféle másik érdekét, fényviszonyokat félre téve, csakis aznap fotózkodnék, ahogy tettem is. Szerintem az úgy tartozik ahhoz a naphoz, mint hogy egy nap van az esküvő és a lakodalom/vacsora is. Számomra elvenné az egész varázsát, ha előző nap, vagy utólag lenne a fotózás, ha kétszer kellene felvennem a menyasszonyi ruhát, ha kétszer kellene fognom a menyasszonyi csokrot, azaz egyik alkalommal csak a klónját...Ez számomra mind olyan, hogy csak egyszer az életben. ( persze tudom, ez túl nagy szó, mert adódhat úgy, hogy nem sikerül egy házasság, és lesz még egy következő, de akkor mondom csúnyábban: egyszer egy házasságban. tehát értitek, mit akarok mondani )

Csak aznap látszódik az az izgatottság, boldogság az ember arcán, hogy nemsokára, vagy éppen percekkel előtte mondtad ki a boldogító igent. Lehetsz te előző nap is széles mosollyal nagyon boldog, nagyon jó kedvű, de az mégsem ugyan az, mint a "nagy napon".

A fáradtság pedig szerintem azon a napon a legutolsó helyen áll. Szerintem nem is érzi az ember a készülődéstől, az izgatottságtól...az események, a boldogság, amit az a nap ad, elnyom minden fáradtságérzést.

Hatos vagyok.

Egy óra körül fényképezkedtünk, tehát tűző napsütésben. Ráadásul nem is hivatásos fotósunk volt, hanem a testvérem fényképezett, de olyan fotókat készített, hogy a hivatásos fotós rokonunk is azt mondta, hogy le a kalappal. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy egy igazán profi fényképezőgéppel csodákra képes az ember. Készített napfényes képeket, készített olyat, mintha alkonyban lennénk, persze a lemenő napot nem tudta a képre varázsolni, de a fényviszonyok olyanok voltak, készített fekete-fehér képeket, szépiákat, árnyékban, napon, tehát rengeteg félét, mintha mind más és más napszakban készült volna.

Ezek alapján ha egy amatőr erre képes volt, nem hiszem, hogy egy profi fotóson nagyon kifognának a fényviszonyok.:)

Már elnézést, hogy "vitatkozok".