Szerintetek? Nektek mi a véleményetek? Házasság utáni együttlét?

Így látja, neki így jó!

Ez a nő semmivel sem nagyobb lutri mint az akivel már előtte együtt van az ember.

5-6-7 év után simán el tud laposodni úgy egy kapcsolat, hogy 0 szex lesz benne. Így tök mind1 mi volt előtte.

Aztán lehet, hogy ez a nő a párjával még 70 évesen is huncut, csillogó szemmel néznek majd egymásra.

Tudjátok, lakva ismeri meg az ember.

Az ő dolga. Én sem ébredek mindig más ágyában, sőt nem is voltam túl sok pasival együtt, ennek ellenére szerintem a szüzesség egy túlértékelt dolog.

Élvezem az életet, anélkül is, hogy ribanc lennék. De nem zárom ki az életemből a férfiakat.

22N

szerintem túl van misztifikálva ez az egész szüzesség-dolog. én nem (csak) azért nem értek egyet ezzel a lánnyal, mert simán lehet, hogy a leendő férjével marhára nem fognak összepasszolni szexuálisan, hanem azért sem, mert elképzelhető, hogy az a bizonyos férj 40 évesen fog az életébe lépni (hiszen ilyen feltételek mellett kevés férfi vállal kapcsolatot), és véleményem szerint az a 40-18 év így el lesz pazarolva. nem vagyok r.banc, nem ébredek minden reggel más ágyban, de a szex akkor is fontos része az életnek, kb az egyetlen ingyenes élvezeti cikk. nem értem, miért vonják ezt meg maguktól egyes emberek. a szex jó. a szüzesség meg túl van lihegve.

19L

Én nagyon sajnálom azt, aki így gondolkozik. Főleg azért, mert olyanról alkot sarkos, határozott véleményt, amiről fogalma sincs, és ha ez alapján akarja élni az életét, az finoman szólva is lutri.

Van egy nagymamám, aki elég modern felfogású ahhoz, hogy mesélt az ő szexuális életéről. Teljesen "normálisan" csinált mindent, a nászéjszakán vesztette el a szüzességét. És jött a feketeleves: kiderült hogy egyáltalán nem illenek össze szexuálisan. Na de hát szerették egymást, gondolták majd összecsiszolódnak, szóval próbálkoztak. Közben jött két gyerek is. És nem tudtak összecsiszolódni. Egy életet leéltek egymás mellett úgy, hogy nagymamám minden este gyomorgörccsel ment lefeküdni, mert tudta hogy szexelni kell. Nagyapám pedig nyilván utálta a helyzetet, hogy látta, hogy a felesége nem kívánja és nem is élvezi a szexet.

Nagymamám szerint mindez elkerülhető lett volna, ha esküvő előtt lefekszenek: kiderült volna, hogy nem illenek össze, akkor még nyilván védekeztek volna, és szépen elválnak útjaik és keresnek maguknak olyan párt, akivel tényleg minden téren passzolnak. De így, hogy esküvő után feküdtek csak le, nem működött a dolog.

Az általad idézett lány egyszerűen nem tudja, miről beszél. Nagymamám tapasztalata nekem azt mutatja, hogy nem tud minden pár összecsiszolódni, és azt, hogy egy ilyen helyzet jelentősen rontja az életminőséget.

Egyéb tévedései is vannak, amiket saját tapasztalatból tudok, hogy nem stimmel.

Kezdjük ott, hogy ha valaki úgy fogja fel, hogy "odaadja magát", az nehezen fogja tudni élvezni a szexet. A 21. században a szex a kölcsönös örömszerzésről szól, nem arról, hogy hazamegy a férj, aztán jól megdöngeti az asszonyt, aki közben imádkozik, hogy isten adjon neki erőt ennek a szörnyűségnek az elviseléséhez, és potyognak a könnyei.

A különleges éjszaka... persze, nem vesztette még el a szüzességét, honnan tudhatná, hogy az maximum annyiban különleges, hogy stresszelsz, félsz, fáj, és másnap ha nincs szerencséd, leülni se fogsz tudni. Hát egy nászéjszaka nem ettől kellene, hogy különleges legyen.

A másik tévedése az, hogy a szex mindig ugyanolyan, csak egyre unalmasabb. Pedig ez egy jó kapcsolatban nem igaz. A nászéjszaka eleve különleges, mert akkor már az ember a férjével/feleségével szeretkezik, ez nyilván egész más érzés. De ezen kívül is különlegessé lehet tenni, ha az ember tudja, hogy csinálja.

Nem azt mondom, hogy minden nap más pasi ágyában kell ébredni,de sajnálom ezt a lányt. Nem is tudja, mitől fosztja meg magát.

"Mielőtt nem volt divat a nőknek is fűvel-fával lefeküdni, "kiélni" magukat, a nők többsége szűzen ment férjhez. Még is sokkal kevesebb volt a válás, mint most. Akkor még a házasságot nem átjáróháznak nézték az emberek, mint most. "

Nem gondoltam, hogy van ember, akinek ezt még el kell magyarázni miért, de úgy tűnik mégis: (nagyon) régen a válás nem igazán volt megengedett az egyház miatt, kevésbé régen pedig csak simán szégyennek és a falu/környék fruskájának számított az a nő, aki elvált volt (ha még gyereke is volt, akkor meg hajajj).

Édesanyám most, 50 évesen vált el. Apámmal már megközelítőleg 20 éve nem éltek jó házasságban, az első 10 év alatt elromlott valami. Azonban abban az időben (igen, 20 éve, nem 200, nem volt az rég!) még a rokonság, barátok, munkatársak szemében is nagyon furcsa volt a válás, gyakorlatilag még sok helyen élt az a szemlélet, hogy a gyerekekért együtt kell maradni. Na nekünk gyerekeknek ez minden volt, csak jó nem.

Mindezzel csak annyit akarok mondani, hogy régebben, szüleink, nagyszüleink korában is sokan elváltak volna HA utána nem lettek volna pletyka, kiközösítés tárgyai valamint lett volna lehetőség az új társ találására ÉS el tudták volna tartani egyedül a gyermekeiket. Nem mindegy.

Manapság minden esély adott, így akinek véglegesen rossz a házassága, elválhat, ennyi. Régebben meg hiába verték, hiába ivott, stb. nem válhatott. Most az jobb volt attól, hogy a válások aránya alacsonyabb volt a statisztikákban? Dehogy is...

A lány döntéséről és véleményéről annyit mondanék: baromság. Körülbelül olyan szinten értelmes, mintha én kijelenteném, hogy Berzsenyi Dániel összes verse sz*r és jelentéktelen, anélkül, hogy egyet is olvastam volna. Miért alkot véleményt a szexről, életre szóló kapcsolatról, ha még semmiféle szexuális élménye nem volt, valamint komolyabb párkapcsolata sem? Honnan a fenéből tudja, hogy mi a fontos egy házasságban és mi nem, ha még egy nyomorult hónapot nem élt együtt senkivel, hogy legalább fogalma legyen arról, mire hasonlít...

U.i.: pont valamelyik kérdésben volt a napokban, hogy két ember ha szereti egymást úgyis megoldja a szexuális jellegű problémákat, mert egy néger meg egy eszkimó is tud szeretkezni. Persze tud, csak az eszkimó utána a sürgősségin köt ki, hogy összevarrják. A szex és a biológiai adottságok nem véletlenül vannak. Vannak emberek, akik testi sajátosságaik vagy éppen temperamentumuk miatt nem passzolnak össze ilyen téren. Ha halál szerelmesek, összeházasodnak, hiába, hogyha a nő teljesen szűk/tág a férfi pedig hatalmas/aránytalanul kicsi, vagy a az egyik 10szer érzi fontosnak egy héten, a másik meg 3x, vagy ha az egyik a sötétben szereti, a másik meg még tükörben is nézné és kamerára venné...

Erre mondtam ott is: kompromisszumokat lehet találni a szexben, de az sosem lesz JÓ, csak kényszermegoldás. Magyarán egyik felet sem fogja SOHA kielégíteni, ha ilyen alapvető szükségletben nem engedheti el magát úgy, ahogy ő azt szeretné. Márpedig a jó szex alapfeltétele az, hogy ne feszengjünk, hanem engedjük el magunkat, és ne azon járjon az agyunk, hogy "jajj, nehogy a Mariskának fájjon" vagy "ú, remélem a Bélának is jó hogy ilyen lassan csináljuk"...

De akkor ez még csak a szex része. Együttélni sem akar a házasság előtt esetleg? Mert ennél már csak az lenne naivabb döntés.