Normális, hogy ezt érzem?

Ugyan, ugyan gyerekek, egy kissé eltúlozzátok a dolgot. :)

Szerintem teljesen normális, hogy magad alatt vagy, én is átéltem mindezt. Vannak még emberek, akik nem képesek két hónap alatt túllépni a másikon, evégre nem két hónapot voltatok együtt, hanem két és fél évet! Azt pedig nem lehet olyan gyorsan elfelejteni. Nyilván nagyon szeretted, és nyilván nagyon nehéz körülmények között ért ez a dolog.

Gondoljatok bele, sem állása, sem semmije. Otthon ül, és még a pasi is elhagyja/megcsalja. Ti hogy viselnétek? Én is sokáig voltam munkanélküli, és bizony ilyenkor minden nappal szerencsétlenebbnek érzi magát az ember. Úgy érzed, semmirekellő vagy, haszontalan kelléke a világnak. És amikor már alaposan benne vagy a kakiban,önbizalmad a béka segge alatt, még kiderül a pasikádról is, hogy megcsal. Hát hölgyeim, gratulálok azoknak, akik mindezt pár hónap leforgása alatt megemésztik!

Írtad, hogy alaposan meggyászoltad a dolgot: jól tetted. Ilyenkor a legnagyobb hülyeség más karjába rohanni.

Hidd el most már minden nappal könnyebb lesz. Most már próbáld meg szépen elfelejteni, és zárd le magadban. Lehet, hogy még egy napon megkapod azt a bocsánatkérést. :)

Egyébként nem tartom normális dolognak, hogy valakit 10 hónap ismeretség után elvesznek. Ott tuti jön a gyerek...És ha így van, akkor örülj, hogy nem te vagy a csalfa apuka felesége. Mert lesznek ott még gondok. :)

Annál pedig nincs szánalmasabb dolog, mint azt feltételezni, hogy a kérdezőnek az a baja, hogy nem vették el...bezzeg engem elvettek sec perc alatt! Igazi főnyeremény lehetsz, kedves válaszoló!