Figyelem! A Felnőtt párkapcsolatok kategória kérdései kizárólag felnőtt látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Házasság és gyerekvállalás - mikor?
Figyelt kérdés
Évek óta betegségem ellen küzdök, ami akadálya volt a gyermekvállalásnak. Mostanra sikerült talpraállnom, fél év múlva lesz az esküvőnk. Tartok tőle, hogy az eredményeim csak ideiglenesek,épp ezért szeretnénk mindketten mielőbb babát. Ti mit gondoltok, várjunk az esküvőig, vagy ez annyira nem fontos? Nem a gyermek miatt venne el, ez azért elég nyilvánvaló, szerintem. Mégis, fura érzés, hogy "szándékosan" próbálkozzunk, esküvő előtt. Régimódi családban nőttem fel, ahol megszólták a lányokat, ha terhesen mentek férjhez (ismeritek a falusi észjárást). Már messze élek, és úgy érzem, ebből kiszakadtam, mégsem tudom, hogy ebben a helyzetben mi a helyes döntés. Ti várnátok? A szívem azt mondja, hülyeség az időt elpazarolni, hisz ezért küzdöttem annyi ideig, nagyon sok lemondással járt, másrészt az eszem azt mondja, ha már ennyire közel van, várjuk meg az esküvőt. (de ha addig valami megint elcsúszik és újra csak várni kell?...) dilemmában vagyok. Ti hogy döntenétek? Volt valaki hasonló helyzetben?
A párod mit mond? Én a helyedben nekilátnék próbálkozni, úgysem megy az egyik pillanatról a másikra, és nehogy azért ne legyen nekem gyerekem, mert mit gondolnak majd a faluban. Azok, akik közel állnak hozzám úgyis tudnak a betegségemről, és ha összejön a baba meg fogják érteni, hogy miért esküvő előtt. Mondjuk egyáltalán nem ideális dolog több hónapos terhesen esküdni, de ha tényleg ennyire komoly a betegséged és veszélyezteti a gyermekvállalásod lehetőségét (tehát nem arról van szól, hogy 1-2 évet elcsúsznál, hanem mondjuk 5-10 évig kéne küzdened megint, ha valami történne) akkor engem nem érdekelne a helyedben, hogy ki mit gondol az esküvőről.
2012. nov. 24. 09:30
Hasznos számodra ez a válasz?
2/15 A kérdező kommentje:
A párom szerint az esküvő csak egy szép nap, semmi több. Ő már most a feleségének érez, és örül, hogy lehet babánk. Nem érdekli. A kételyek csak bennem merültek fel, és nem a baba miatt, mindennél jobban vágyom rá, csak a család miatt. Ami mondjuk tényleg nevetségesen hangzik, azt hiszem, csak a neveltetésem miatt agyalok ezen.
2012. nov. 24. 09:36
3/15 anonim válasza:
Az értékrendedről nem tudunk mi dönteni. Ha többen voksolnak erre, vagy arra, aszerint fogsz dönteni?
Én férjhez mentem, és a gyermeket is csak házasságban tudom elképzelni. Az egyik ismerősöm meg gyereket vár, és nem házasodik össze az apával. Na, tessék dönteni. :)
2012. nov. 24. 09:39
Hasznos számodra ez a válasz?
4/15 anonim válasza:
ne érdekeljen!
ugyan, az sem biztos, hogy összejön egyből. nyertek két hónapot. nekünk is négy hónap alatt jött össze.
a gyerek gyönyörű dolog. és mások véleménye miatt megkockáztatni, hogy esetleg ne lehessen....őrültség!
látszik rajtad, hogy vágysz rá. az én áldásomat megkaptad :)
üdv, 9 hetes kismama :)
2012. nov. 24. 09:40
Hasznos számodra ez a válasz?
5/15 anonim válasza:
Én próbálkoznék. Egyrészt: nem is biztos, hogy sikerül addig. Másrészt: ha össze is jön a baba, az első terhesség jó pár hétig egyáltalán nem látszik. Meg sem kell tudnia a családnak, ha nem akarod addig elmondani.
2012. nov. 24. 09:44
Hasznos számodra ez a válasz?
6/15 A kérdező kommentje:
Természetesen nem azt számolom, hogy hányan voksolnak mellette és ellene, és az alapján döntök. Csak foglalkoztat a kérdés, és gondoltam, meghallgatnám, mások mit mondanának ebben a helyzetben, beszélgetnék róla. Könnyebb ismeretlenekkel, mint érintettekkel. Néha ha távolról nézünk meg egy helyzetet, másképp látjuk, mint, ha épp benne vagyunk. Biztosan más is érezte már ezt, különben nem lenne életképes ez az oldal.
2012. nov. 24. 09:44
7/15 anonim válasza:
Nem is rosszból írtam azt, amit. Szerintem neked már megvan az értékrended, és kényelmetlenül éreznéd magad, ha másképpen döntenél, mert mindig éreznéd, hogy másokban rosszallás van (vagy van, vagy nincs valójában).
2012. nov. 24. 09:52
Hasznos számodra ez a válasz?
8/15 A kérdező kommentje:
Igen, lehet. De épp azon gondolkodtam, hogy miért érdekelnek mások? Mert sokat hallottam kiskoromban, hogy megszólnak másokat? Ez igaz lenne az én életemre is? Kik ők, hogy ismeretlenül meghatározzák, hogy mi hogyan döntsünk, kizárólag a rosszallásukkal. Miért nehezítjük társadalmi elvárásokkal egymás életét? Mert ezeket szerintem csak mi emberek találjuk ki magunknak, hogy mi a helyes, és mi nem. Aztán, aki valamiért nem csatlakozik a tömeghez, az kilóg, és megszólják. De valamiért midnig meg lehet szólni a másikat. Tényleg tekintettel kellene lennem rájuk? Én úgy érzem, nem. De vajon boldog lehet-e az ember úgy, hogy a háta mögött megszólják? Van, akinek sikerült teljesen kizárnia a külvilágot, és tényleg csak saját magával és a családjával foglalkozik? Vagy ilyen nincs? Téged mennyire érdekel, hogy mit gondol rólad a szomszéd, a tágabb baráti kör, vagy távoli ismerősök? Őszintén!
2012. nov. 24. 10:21
9/15 anonim válasza:
Nekem nagyon fontos, hogy mit gondolnak mások, de nem minden áron. Volt egy ismerősöm, ő azt mondta, ha akar nyílt utcán, fényes nappal szexel, ha akar, mert ennyire nem érdeklik a szokások/normák/erkölcsök. Ő egy végletet képvisel, amivel nem értek egyet, mert az emberi társadalomnak megvannak a maga szabályai. Azt meg neked kell tudnod, hogy a terhesen férjhezmenést mennyire fogadja el a környezeted, illetve, fel tudnád-e vállalni, hogy kikerülj ebből a közegből a "szabálysértéseddel".
2012. nov. 24. 10:36
Hasznos számodra ez a válasz?
10/15 anonim válasza:
normális, gondolkodó embernek tűnsz, ne számítson más véleménye!
az egy dolog, hogy az alap erkölcsi normákat betartja az ember, ez a feltétele a társadalomban élésnek.
de sztem nincs azzal semmi gond, ha felelős, egymást szerető szülők közé érkezik a gyermeketek. teljesen mind1, h van-e papírotok, avagy nincs. a falusi öregasszonyok pletykája a legutolsó, amit figyelembe veszek, ha a szociális tükröt nézem.
mi nem szeretnénk házasodni, de családot alapítani igen. az összes barátnőm nyúz, hogy na de miért nem? azért, mert én így érzem jól magam. ő meg házasságban. én sem szólok bele az ő életükbe.
elhiszem, hogy a neveltetést nem lehet egyik napról a másikra levetkőzni, viszont ne csak az ő értékrendjük alapján ítéld meg magad, hanem a sajátod szerint is.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: