Tini lányok és fiúk! Mi a véleményetek a házasságról, gyerekvállalás ill. nevelésről?

Házasság, házasság..

Ha valakivel úgy döntenék, hogy örökre összekötöm az életemet, akkor semmiképpen sem lenne nagy, habos-babos esküvőnk.

Valahogy mindig úgy éreztem az esküvők iránt, mindig az ugrott be, hogy a házasulandó pár képes volt fizetni x százezer forintot, hogy 1 napig mindenki őket nézze.

Mármint nekem annyira a korrupció ugrik be. Tudom, hülyeség. De ha ott állnék az oltárnál teljesen kinyalva, rögtön az ugrana be, hogy most mindenki eljött azért, hogy vacsorázhasson egy jót, mert úgy igazából senkit nem érdekel a pap szövege, kivéve a párt, akik igyekszenek átvenni a mondandóját. Oké, erre nincs szükség, ugyanis eléggé tömör és lényegre törő.

Másrészről viszont az én esküvőm polgárpukkasztó lenne. Ugyanis a ruhám fekete lenne, abroncsos, fűzős. A szőke hajam egyszerűen csak ki lenne engedve, és nem lenne rajtam semmi smink. Egy réten lenne szürkületkor, miközben szakad az eső.

A férjem fekete ujjatlan pólóban lenne és egy lazán megkötött nyakkendőben, és látszana az agyontetovált karja.

Talán kicsit eltértem a témától.

Nem, nem mondom, hogy a házasság egy papír. Valakinek többet jelent, hogy hivatalosan is összekötheti az életét élete szerelmével. Legyen, ha ez kell a lelki békéhez, legyen.

Viszont ha történik valami baleset-halál, házvásárlás, gyermekszületés, akkor jogilag az a papír tényleg kifejezetten előnyös.

Meg persze maga a formalitás. "Ő a férjem." "Ő a feleségem." "Házas vagyok"

Gyermekvállalás..nos, megfigyeltem, hogy hogyha valakinek nem kell gyermek, akkor "ÚRISTEN EZT HOGY KÉPZELED????, POKOLRA FOGSZ JUTNI, NINCS ÉRTELME AZ ÉLETEDNEK, AKÁR FEL IS AKASZTHATNÁD MAGAD!!!".

Nos, ez így elég tömör volt, de az emberek ezt gondolják, és gyakran hangoztatják is. Főleg az idősebb korosztály.("Mit ér a nagymama unokák nélkül..(8)")

Pedig tulajdonképpen a hétköznapokban elég sokszor gondoljuk, hogy "minek az ilyennek gyerek?" "azt hiszi ez a szerencsétlen nőszemély, hogy így kell gyereket nevelni?"

Imádom ha valakinek reális önképe van, nekem is egy kifejezetten előnyös jó tulajdonságom, szóval ha valaki eldönti magáról, hogy nem, ő nem lesz jó szülő, nem akar gyereket, akkor az cselekedjen is eszerint. Lehet, hogy jobb lesz a világ, és kevesebb kliense lesz a pszichiátereknek.

Szóval azaz igazság, hogy sokan tényleg nem tudnak gyereket nevelni. Na jó..rengetegen.

Időhiány és anyagi gondok..abszolút enviromentalista nézeteket vallok, miszerint egy gyermek IQ hányadosa a környezetében történő dolgokon alapszik. Persze függ a génektől, tehát a gének és a környezet kölcsönhatása a kialakult intelligenciahányados, de én mégis inkább környezetpárti vagyok. És szerintem rengeteget visszafejlődik a gyerek azzal, ha berakják a Teletabi elé, és hagyják hogy mesét nézzen egész nap. Nem! Egy gyereknek játszania kell, gyerekekkel lennie délután a játszótéren, és a többi.

Szóval néha önzőnek tartom a szülőket.

Ó, és pont nemrég töltöttem el 4 napot egy házaspárnál Bécsben. Nekik nincs gyerekük, idén ünnepelték a 30.házassági évfordulójukat.

Miért nincs gyerekük? Mert nem akartak. Furán hangzik, de nem, nem akartak.

Mit ne mondjak, próbáltak nevelni, de nagyon. Csak apró dolgokba kötöttek bele, mert csak azokba tudtak. "Ne 80km/h-s sebességgel csavard le az ásványvizes kupakot"

Már pedig én sosem voltam lázadó, mármint még nagyon az elején vagyok a tini-korszaknak, szóval még nem jött el az az időszakom, szóval mindig megtudtam érteni Anya módszereit.

Igazából szerintem nagyon jó Anyukám van, bár ő tanult gyermekpszichológiát és ápolástant, de még is.

Örülök, hogy nekem 12 évesen a kezembe nyomott egy Bronte könyvet, amit követettet a Jane Austen, majd az Agatha Christie korszakom.

Ki tudja, talán ma nem tudnék helyesen írni nélkülük.:) Meg azért felvételinél is jól jött, hogy a "A kedvenc hősöm/hősnőm" fogalmazásnál Jane Eyre-ről tudtam írni. Üdítő változatosság lehetett a sok Superman után a dolgozatjavítóknak.

Mondjuk az eléggé megrendített, amikor a nagymamám elővette a szekrényéből a kötött babaruhákat, amiket már 4-5 éve kötöget a leendő babámnak. : DDD

14/L

17 éves vagyok, lány. Van egy barátom lassan két éve, ő 21, és én imádok a jövőnkön gondolkodni. Még ha tudom is, hogy lehet, hogy nem maradunk együtt.

Én sem vágyom arra, hogy mindenki engem bámuljon a "nagy napon", sima polgári szertartást szeretnék 2 tanúval, szűkebb családi kör (szülők, nagyszülők), majd egy közös vacsi, és onnan indulhatnánk is a nászutunkra.

Szeretnék gyereket, de csak akkor, ha befejeztem az egyetemet, dolgoztam minimum egy évet, van félretett pénzünk, és teljesen megbízom a páromban.

Szeretném jól felnevelni, az első pár évében megadni neki azt a tudást, amivel később el tudja majd dönteni, hogy mi jó, mi rossz, mikor mi a határ. És persze hogy nyugodtan merjen hozzám fordulni akkor is, ha baj van. Olyan szülő szeretnék lenni mint Anyukám.

A barátom véleménye:

Nincs megveszve az esküvőkért, de szeretne a későbbiekben eljegyezni, illetve elvenni (egyetem után). Néha azt mondja nem akar gyereket, néha meg azt, hogy akar, kettőt is. De még fiatal, majd úgyis kialakul benne. Ha lesz, tudom, hogy jó apa lesz, nagyon jó, és türelmes ember, nála jobb apát szerintem nem is találhatnék:)

Persze mindezek még odébb vannak, bár én már nagyon várom, hogy meglegyen minden, és teljes legyen az életem:)

őszintén? mindkettőtől kiráz a hideg.

19L

egyéb kérdésekben nem vagyok régimódi, de a házasságéban igen. szeretnék egyszer feleség lenni, szeretném, ha a barátom mellett élhetném le az életemet abban a tudatban, hogy minket semmi nem választhat el. gyereket is szeretnék, minél előbb, amint meglesz a diploma és az anyagi háttér :)

kicsit kicsúszok a korhatárból, 18L

15 vagyok és egyiken sem gondolkodtam soha.

Én egyszerűen nem bírom, hogy függjek valakitől és szerintem azt se bírnám, hogy lekössem magamat valaki mellett, ezért semmi kedvem megházasodni.

Hiába vagyok lány, sosem kedveltem a gyerekeket, ezért saját gyereket sem szeretnék, esetleg örökbefogadni egy 5-6-7 éves kisgyereket, aki már kinőtt a pelenkázós, meg etetőszékes, sőt még az ovis korszakból is. Nem lenne türelmem a gyerekemhez :D

A gyerekvállalásról annyi a véleményem, hogy engem nem zavar, ha valaki mondjuk 18 évesen alapít családot, ha elég érett rá és felelősséggel neveli a gyerekét. Mert én ismerek ilyet.

Én sose akartam esküvőt..egy nap az egész és egy vagyonba kerül akkor már inkább elmegyek abból a pénzből egy világkörüli útra..:) meghát az előkészületek, szinte az összes menyasszony mire eljön az esküvő napja megőszül az idegességtől.. jajj milyen ruhát válasszak milyen színű legyen a tányéralátét stb... ez nekem nem kell.. Meghát nem is vagyok vallásos szóval csak polgári lehetne... (az azért szerintem elég képmutató, hogy templomban megesküdnek.. és utána soha többet nem teszik be a lábukat a templomba..) Ha a pasim majd azt szeretne, hogy legyen esküvőnk, akkor csak annyit tudnék elképzelni, hogy farmerben mezítláb, egy ingben a tengerparton.. a legjobb barátaink között... és utána megiszunk egy sört.:) (de ha nagyon szeretne templomban esküdni talán belemennék, enmtudnom.. de csak akkor, ha az oltárhoz vonuló zeném az AC/DC Highway to hell című száma lenne..(út a pokolba ) :D azért az nagy poén lenne.:D

gyerek.... 25 éves koromban felszedek egy spanyol szupermodellt... lesz tőle egy kislányom és felnevelem egyedül...és bejárjuk ketten a világot megmutatom és megtanítok neki mindent.. megmutatom neki, hogy élnek az emberek a szegénységben vagy a gazdagságban..de azt is eltudom képzelni, hogy örökbefogadjak..nekem csak egy bátyám van, aki jóval idősebb nálam, unokatestvérem is csak egy van aki szintén 8 évvel idősebb nálam.. szóval én eléggé unatkoztam gyerekkoromban.. éés mindig arról álmodtam hogy miylen jó lehet úgy felnőni hogy sok tesód van, mindig van kivel társasozni :) Talán ez is lehetséges lenne... de ahhoz egy apuka is kéne én pedig utálom a lekötöttséget éés több évig nem tudnék senkivel együtt élni...:) Hát majd meglátjuk, mit hoz a jövő, mindenesetre kiváncsian várom :) 14/l

8-as, köszi, most szépen lepontoztak :)

(amúgy hülyeség a pontozgatás, mindenki az alapján kattog, hogy szimpi-e neki a válasz, nem pedig az alapján, hogy az hasznos-e. ez pl. egy nagyon haszontalan hozzászólás, szóval kérem a piros kezecskéket! :))