Ez így túl nagy elvárás, hogy állják a költségeket?

Nos, én csak a saját véleményem írom, úgy is azt tesztek, amit jónak láttok:

1. az esküvőnkre azt hívunk meg, akit akarunk.

2. akkora lesz, amekkorát akarunk és meg tudunk engedni magunknak, akinek meg nem tetszik, szervezzen magának egyet

3. soha nem kérek a szüleimtől pénzt, mióta felnőttem, ezt alapnak tartom. Azt meg végképp nem fogadnám el, hogy beleszóljanak az esküvőnkbe, utána meg még fizessék is, amikor meg tudjuk oldani úgy, ahogy MI szeretnénk.

Én úgy gondolom, ez a 3 alap, amikor két felnőtt (!) ember házasodik. Ha nem tudtok nemet mondani anyuciéknak, talán még várni kellene a felnőttség kijelentésével, a házassággal meg pláne!

De mondom, Ti tudjátok.

Azt a házat sem a szél fújta szerintem oda...

Egyébként ha ketten havi 150 ezret kerestek, és abból elmegy mondjuk 150 ezer a megélhetésre, akkor is fél év alatt össze tudtok szedni annyi pénzt, amiből 60 embert meg tudtok vendégelni. De ha nem szeretnétek várni, akkor álljatok a sarkatokra, és mondjátok meg, hogy nem futja rá, ezért kis esküvő lesz és kész. Elvárni azonban nem szép dolog, szerintem elég sokat segítettek, ha tudtatok egyetemre járni, és van egy saját házatok.

Ha erőltetik, és ragaszkodnak hozzá, szerintem ez a minimum. Mi is egyetemre járunk még, jövőre házasodunk, de csak kéttanús kis esküvőnk lesz, részben az anyagiak miatt. Mi megmondtuk mindenkinek, hogy ez a helyzet, örüljenek velünk, és ne várjanak nagy bulit, mert nem telik rá, segítséget meg nem várunk és nem is fogadunk el (abszolút önellátóak vagyunk).

Mindenki megértő volt, szerencsére.

Szerintem gusztustalan ez a hozzáállás, hogy elvárnak valamit, és szarnak rá, hogy nektek arra nem telik. Abba meg senkinek nincs joga beleszólni, hogy ti mikor házasodjatok, főleg nem olyan szempontok alapján, hogy akkor nem tudtok akárkit meghívni.