Meddig tartott nálatok a szerelem? Mennyi idő után éreztétek azt, hogy elmúlt a szerelem? Milyen jelei voltak annak, hogy nem szeret már? Együtt maradtatok?

5 évesek vagyunk a Párommal,még mindig szerelmes vagyok Belé.Ő meg épp "hiányolja a lángolást ami az elején volt"...:( Kedves 9-es! Az utolsó két mondatod,hogy magyarázod el egy ilyen nézőpontú embernek? Hogy értessem meg Vele?

Amúgy az eddigi kapcsolataimban soha nem volt ilyen kitartó az érzés,kb ~1éves volt mind,utólag látszik,hogy azok nem is voltak igaziak,tehát nem volt szerelem.

A leírásod alapján... nem.

Nekünk is voltak nehéz időszakaink, de az sose merült fel, hogy szakítanunk kéne. Mi érezzük, tudjuk, hogy egymásnak vagyunk teremtve és amikor a legjobban haragszom is rá, akkor is tudom, hogy lehiggadok, majd megbeszéljük, esetleg szexelünk egy jót és el van feledve a dolog.

Az rossz, ha a másik hibáját keresitek és ezen nem tudtok túl jutni.

Igen tudom, hogy a párom humora érdekes (faviccek), tudom, hogy mindig beleköt a részletekbe is. DE én ezzel együtt is szeretem. Hát ez van.

Ha ezt ti nem érzitek akkor ezt csak a szerelem tartotta egybe és azon kívül semmi.

11-es vagyok.

Nagy kérdés ez számomra is.Bár a szakításon Én egyáltalán nem gondolkodom,de látom Nálad ez már felmerült,pedig szerelmes vagy.Erre csak azt tudom mondani,hogy az emberek különböznek és Mindenkinek más a problémamegoldási küszöbe (kitartása,kézsége,akaratereje).

Én nagyon kitartó türelmes típus vagyok.De már Engem is kezd megtörni az,hogy azt mondja szeret,de közben azért odaszúrja hogy hiányzik Neki a láng és a viselkedéséből sem egy szerelmes ifjút látok.Én ebbe belehalok.:(

Kedves Kérdező!

Pár napon belül leszünk együtt négy és fél éve a barátommal. Voltak egészen komoly problémák és megpróbáltatások a kapcsolatunkban. Én nagyon sokáig elvakultan szerelmes voltam, talán 2 évig. Aztán utána úgy voltam vele, hogy néha csak úgy spontán hatalmába kerített az érzés (szerelem). Viszont nagyon erős és mély szeretetet érzek folyamatosan. Közel 3 év után volt egy szakításunk, de 2 hónapig bírtuk csak egymás nélkül. Utána jött ismét a rózsaszín ködfelhő. A szakítás azért következett be, mert a barátom mondta, hogy már nem úgy szeret, én meg büszkeségből nem akartam olyannal lenni aki nem szeret. A külön töltött idő viszont jó volt arra, hogy ráeszméljünk a másik hiányára, ő rájött, hogy csak velem akar lenni, bennem pedig megerősödött az érzés, hogy csak vele.

Persze a kísértő démonok nem adják fel soha a harcot, így nem úsztuk meg a problémákat. Legutóbb szeptember elején én éreztem azt, amit ő anno a szakításkor. Viszont nem akartam elhamarkodott döntést hozni, őrlődtem és szenvedtem rengeteget, mert nem tudtam eldönteni mit akarok. A biztos jót, vagy majd egy új alakkal lángoló szerelmet. Nagy volt a kísértés, hogy lemondjak róla és várjak egy új szőke hercegre, akibe halálosan beleszeretek, de amint megérintett az elválás szele, rájöttem, hogy nem bírnék meglenni nélküle. Annyit küzdött az utóbbi időben, hogy nekem jó legyen, hogy megmentse a kapcsolatunkat, olyan sokat változott és fejlődött. Ezt senki más nem tette volna meg értem. Eddig is fantasztikus embernek tartottam, de még akkorát nőtt a szememben, hogy rá kellett jönnöm, az én szívemben más számára, már nincs hely. Nem vagyok a nap 24 órájában szerelmes, de imádok rá gondolni, hiányzik, ha nincs velem, várom a találkozásokat, örömmel főzök neki, igyekszem a kedvében járni, és szabad perceimben arról ábrándozok, milyen jó lesz majd egyszer hozzámenni és világra hozni a közös gyermekeinket :)

Én öt hónapja vagyok együtt a barátnőmmel és tényleg azt érzem, hogy csak "barátnő". Részemről nem él a szerelem :(( Sajnos!! Pedig, erre lenne szükségem. A mi kapcsolatunk működik, de… ott a DE.

Ha szakítanék, lehet, hogy hiányozna. Úgy indultunk, mint egy "rendes pár", de aztán ő fékezett, ez a "legyünk inkább csak barátok" effektus, én akkor eltettem az érzelmeimet egy fiókba, ahonnan azóta nem tudtam kivenni. Nem akarom ráfogni az egészet, de úgy érzem, hogy ha akkor nem csinálja ezt, akkor nem lett volna ez. Aztán mégis maradtunk kapcsolatban, párkapcsolatban! :) Anyám is mondta, hogy eleinte csak RÓLA beszéltem. Amikor együtt vagyunk, ölelem, csókolom és lehet, hogy ezt ő szerelemnek veszi tőlem. Nagyon jól meglennék ebben a kapcsolatban, ha lenne benne szerelem is részemről. Egyik haverom azt mondja, hogy maradjak a seggemen, végre találtam egy lányt, akivel jól összeillünk, meg már nem is leszek szerelmes, de ezt nem tudom elfogadni!!!