Kimondta, hogy elmúlt a szerelem! Mi legyen most?

Szia!

Mi is 6 éve vagyunk együtt, és ez ránk is iagz. Szeretjük egymást, megértjük egymás problémáit, nagyon ritkán veszekszünk, és szép párt alkotunk mások szerint is. Harmonikus a kapcsolatunk, lángoló szerelem nélkül.

Én azt gondolom, hogy ez törvényszerű, hogy a szerelem elmúlik. És azt mondom, akkor kell összeházasodni, mikor már eljutottatok idáig. Mert vannak nagy szerelmek, aminek elmúlása után gyűlölet lesz, van ami után meg barátság. Persze nem ilyen feketén-fehéren, de valahol így van. Ha a harmónia megvan, a szeretet és a tisztelet is, akkor minden megvan ahhoz, hogy boldogan éljetek egymással. És kiegyensúlyozott szülők legyetek.

Szia! Megkérdezhetem, hogy mennyi idősek vagytok és melyikőtök mondta ki? A nő vagy a férfi?

Kérdezed, hogy volt-e ilyen időszak. Nos nekem egyszer volt egy ilyen időszak, a kapcsolatunk 4 éves korában, hogy úgy éreztem akkor, hogy csak összeszokott lakótársak vagyunk, akik között ugyan mégcsak feszültség sincs, de számomra kissé unalmassá vált. Ekkor eléggé eljátszottam annak a gondolatával, hogy kilépjek ebből a kapcsolatból, volt is egy másik lány, akit akkor el tudtam volna képzelni következőnek és ő benne is lett volna. De azt is megvallom, hogy amikor komolyan terveztem a szétmenést, akkor valami elmondhatatlan szomorúság fogott el. Nem az a manapság puffogtatott társfüggőség, hanem egy hatalmas lelkifurdalás és rádöbbenés, hogy mégiscsak szeretem. És annyira hálás voltam a sorsnak, hogy mindebből ő semmit meg sem sejtett. Ez méginkább megerősítette a kapcsolatunkat.

De sajnos most, hogy már 13 éve vagyunk együtt, most ő az, aki ellaposodottságra hivatkozva szünetet kért. Igaz, hogy ez a szünet végülis nem valósult meg teljesen, mert napi szinten összejárunk és ő kihangsúlyozta, hogy ne temessük a kapcsolatunkat, de idő kell neki. Innentől két irányba vezet az út. Vagy rájön, hogy hülyeség lenne szétmenni, hiszen van még annyi "tartalék" a kapcsolatban, hogy meg tudunk újulni vagy különben egy nagyon fájdalmas szétmenés lesz ebből mindegyikünk számára.

És én is úgy vagyok, mint Te, hogy nagyon nem szeretném elveszíteni, én vele szeretnék megöregedni, de sajnos az én sorsom is az ő kezében van.

Nálunk ez hullámzó. Az én párom 2,5 év után mondta ki azt, hogy már nem szeret annyira mint rég, de hozzátette hogy ez csak hullámvölgy szerinte a köztünk levő problémák miatt. Én akkor ezt majdnem szakításként értelmeztem, de ő nem akarta velem feladni. Később, mikor újra kitárgyaltuk a dolgot, elmondta, hogy ő nem mondta azt hogy nem szeret, csak már nem annyira. De részéről ez tényleg hullámvölgy volt, és el is múlt néhány hónap után azt mondta, számára minden szinte teljesen olyan mint az elején volt. Nekem is volt 4 olyan hónapom ezelőtt, amikor félig-meddig beleszerettem másba. Később rájöttem, hogy ő ezt megérezte, és az ő elhidegülése pontosan ekkor kezdődött. Én hamar rájöttem, hogy igazából őt szeretem, és én még most is olyan szerelmes vagyok belé, hogy néha már azt érzem, hogy belebolondulok. Múltkor ő is elalvás előtt magához ölelt és azt suttogta: "Nagyon szeretlek téged, édesem, elhiszed nekem?"

Régebben ha azt mondtam: "amikor még szerelmes voltál belém...", sose javított ki. Most nemrég ugyanígy kezdtem a mondatot és kijavított, hogy "Édesem, én még mindig szerelmes vagyok beléd." Azt nem tagadja ő se, hogy elmúlta rózsaszín köd, amikor levegőt se tudtunk venni egymás nélkül, de ami köztünk van, az legkevésbé sem barátság vagy testvéri kapcsolat és nem is csak szex. Nem tudok jobb szót rá: szerelem.

4. év