Kimondta, hogy elmúlt a szerelem! Mi legyen most?
4 éve vagyunk együtt, jelenleg az esküvőt tervezgetjük. Már rég tudom, hogy elmúlt a rózsaszín köd mindkettőnknél, már nem írunk szerelmes üzeneteket a másiknak, nem becézzük annyit egymást mint régen stb. Részemről ez csendesen átalakult szeretetté, ami tökéletesen megfelel nekem. Most kicsit labilis időszakban vagyunk, és a tegnap egy őszinteségi beszélgetés során ecsetelte, hogy nagyon elmúlt a szerelem mindkettőnk részéről, és most vagy az a helyzet, hogy megszoktuk egymást és együtt maradunk vagy az, hogy mindketten félünk kimondani a szakítást. Igaz amit mondott, de mégis ledöbbentett, ahogy megfogalmazta azt. Olyan rossz volt hallani, hogy nem szerelmes. Az a megszokás meg olyan rosszul esett, még akkoris ha van benne igazság. Tényleg megszoktuk egymást, összecsiszolódtunk, de ez maga a szeretet! Amikor nem várod el, hogy befejezze a mondatot, mert tudod mire gondol stb stb.
Volt ilyen időszakotok? Mi lett a vége? Adjatok tanácsot, úgy el vagyok keseredve. Én nem akarom feladni ezt a kapcsolatot, nagyon összeillünk, és el tudom vele képzelni az életem...
Senki nem mondta, hogy EZ a csendes szeretet két lakótárséhoz hasonlít. Ezzel a szókapcsolattal inkább arra próbáltam rávilágítani, hogy nincs meg például az a "pillangó a gyomromban" érzés, ha csöng a telefon és ő hív. Tudjátok, mint az elején.
Sokan a kezdeti lángolást nevezik SZERELEMNEK, és úgy tartják, hogy ez átalakul SZERETETTÉ. Na én erről a szeretetté vált dologról beszéltem. De ha te máshogy nevezed ugyanazt a dolgot, tehát LÁNGOLÁS amiből SZERELEM lesz, akkor hívhatjuk így is. Akkor mi csendes szerelemben vagyunk. Ezt nem hiszem, hogy bárki is érzi a lakótársa iránt (vannak speciális esetek, de azt inkább hagyjuk :)
Van amikor ez a csendes szerelem bőven elég. Ha megelőzte az az igazi nagy lángolás, akkor szerintem utána az ember nem biztos hogy újra akarja élni azt az őrületes részét mással. Én legalábbis így jártam, hogy a kapcsolatom 2. évében felbukkant egy új srác. A megismerkedésünk hasonló közegben történt, mint a párommal. Remek alkalom lett volna arra, hogy újra átéljem azokat az őrült, gondtalan pillanatokat. Még arra is gondoltam, vele talán egész másként alakulna. Ő vágyott velem lenni, este 11-kor képes volt sms-t küldeni, hogy menjek fel a netre, mert írt nekem, mert látni akart másnap...Párom közben meg csak netezett az összeköltözésünk első percétől fogva. Mintha ott se lennék mellette. De aztán valahogy lezártam az egészet. Álmaim pasija volt az új srác, magas, jóképű, intelligens. De éreztem valami nagy fásultságot. Rájöttem, hogy én már nem akarom ezt az érzést újra átélni. Csodálatos volt, amíg tartott, de úgy éreztem, az az érzés az enyém és a páromé, ha másként nem is, az emlékeinkben. Nem akartam újraélni mással. Ha ez elmúlt, akkor bárkivel el fog múlni. Nem tudtam még akkor, hogy a szerelem újraéled. Mert velünk megtörtént. De ehhez az kellett, hogy kitartsunk egymás mellett. Kellett az is, hogy kiálljak magamért és elmondjam neki, hogy egy ideje a szakítást fontolgatom. Ezt akkor mondtam el neki, amikor egy nap, 1 év közöny után csak úgy megszeretgetett 20 percen át. Nem a szex kedvéért, hanem csak úgy, a karjába vett és megpuszilgatott, mint régen. Azt mondtam neki, ha az elmúlt egy évben csak napi 20 ilyen percet szánt volna rám, sose jutok idáig, de nem volt rám 20 perce. 1 éven keresztül nem volt rám 20 perce. Elég sokkolóan érte őt a hír, hogy szakítani akarok, szerintem attól függetlenül, hogy érezte, hogy valami nagyon szép megszűnt közöttünk, ő tök jól elvolt mellettem, végülis az igazi szerelme, az internet meg A GÉP vele volt végig. Asszem akkor jött rá, mit érek neki, amikor el akartam hagyni. Minden megváltozott azóta köztünk. Újabb 1 év elteltével ezt már bátran ki merem mondani. Visszajött a szerelem, a gyengédség, a törődés. A GÉP megszűnt Isten lenni, bár ha őszintén kiszámolom, még mindig Vele tölt több időt, de azért rám már a 20 perc sokszorosa ideje van. Rászoktunk a társasjátékozásra, eszméletlen jókat csatázunk egymás ellen. Órákat töltünk így együtt. Alig várta most is, hogy együtt szabira jöhessünk, még egy plusz munkámban is segített, hogy mielőbb szabadok legyünk egyszerre. Abban a szörnyű egy évben már egyáltalán nem adott csak úgy puszit, most kapok napi 100-at csak úgy, amikor nem is számítok rá. És gügyög velem, ami a szerelem egyik legfeltűnőbb kifejezése, én mindig felkaptam a fejem, ha egy férfi úgy szólt hozzám, mint egy kislányhoz. És újra felhív telefonon nap közben csak úgy...
Már az én gyomrom se ugrik össze, ha meghallom a hangját a telefonban. De már mással nem akarom újra élni. Ha nem éltem volna át, biztosan szeretném átélni. Ezért azt gondolom, egyszer mindenképp át kell élni. De sokszor nem jó. Ha az ember megtalálta a párját, nincs értelme felrúgni múló érzésekért. De az is lehet, hogy a párod nem szeretett úgy soha, mint te őt, és akkor el kell engedned. Úgy is el fog hagyni majd valakiért.
Bevallom, ezek a hozzászólások nagyon lehangoltak, 3 és fél éve vagyunk együtt, együtt is lakunk, de ha kapok tőle egy sms-t, vagy csak úgy eszembe jut napközben, érzem ugyanazt az érzést, mint az elején, és ő is így van ezzel.
Amikor pedig együtt vagyunk, olyankor ez az érzés még jobban ki tud teljesedni, és nagyon csodás tud lenni minden nap, szerelemmel, és vágyakkal tele.
Bár ez nyilván nem egy hosszú kapcsolat még, de ha ezt mondaná, hogy elmúlt a szerelem, az szörnyű lenne. És szerelem alatt nem a gimis kori rajongást értem, hanem ezt egyszerűen érezni lehet minden nap, minden mozdulatban, tekintetben, ölelésben... ha valaki ebben már nem látja meg a szerelmet, nem vágyik a társára és hasonlók, akkor ott már valami elromlott.
De lehet, hogy csak én vagyok a naiv, és elmúlik majd, ezt nem tudom, de én így nagyon csalódott lennék.
Egyébként nem kell feladnod a kapcsolatot, ha boldog veled, akkor nincs baj, csak vissza kell csempészni a régi dolgokat a kapcsolatba, a hosszú csókok, szenvedélyes ölelések (és nem csak az ágyban, hanem napközben is, bármikor), romantikus programok... vagy bármi amitől régen éreztétek kiteljesedni a szerelmeteket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!