Szerintetek jo dontès volt elmondani?

Jézus, ez a minek mentél hozzá kérdés nekem elég durva? anyós miatt nem menni hozzá valakihez, akit szeretek???? ez nekem elég fura. Ha házasság után a férj iszik, minek mentél hozzá? ha bunkó, minek mentél hozzá? ha utána veszti el a munkáját, minek mentél hozzá? ha anyós bunkó, akkor se menjek hozzá??? nem értem.

Szerintem jól tetted, abban igaza van az elsőnek, hogy vagy hamarabb szabadulsz, vagy visszavesznek. Legalább tudják a véleményedet. Viszont érdekelne, hogy a férjed mit mond

Én végképp kiutasítanám az életemből. Ja, és ha olyat mondana, hogy mit csinálnék, ha leejtené a gyereket?

-Angyali mosollyal az arcomon, finoman és nőiesen közölném vele, hogy akkor beleverném a fejedet a falba, ezután pedig a lelket is kitaposnám belőled! :) Ja, csak vicc? Ez is! Költözzetek el, minél messzebbre, vagy faragj férfit a férjedből, ne legyen is kis nyámnyila! Te és a gyerek vagytok az első, nem anyuci!

2. vagyok.

Párom is anyuci kicsi fia ,mivel egyke.De sose hagyta hogy az anyja engem bántson.1 évig náluk laktunk ,kényszerből,párom mióta dolgozni kezdett (18 évesen)csinálgatta a házat,nekik!összesen 4 milliót költött rá.Mégis mi lettünk szó szerint elzavarva...

Hát mi léptünk is,vettünk házat,rá 2 hónapra el is mentünk tőlük 10km re.....Anyós,persze utána könyörgött ne menjünk stb..Meg rájött ,hogy nagy kiesés a mi pénzünk meg segítségünk.De ez van.Azóta nyugodtan kelek ,fekszek.

Nekem szerencsém volt a párommal,kiált mellettem....Szereti az anyját ,szeresse is!!!!!De van egy határ.

tegnap 11:59

mifelénk meg az egyel lejjebb levő generációval SEM szokás így beszélni, vagy kicseszni vele, de ha megtörténik a meny sértődése is jogos...és elmesélem van olyan, hogy az anyós pletykál a meny meg semmi rosszat nem tesz...és igen pártatlan vélemény kell, nem pedig életmegosztás, hogy ki mit csinál otthon az anyósával...mert midnek kérdésre csak ez a válasz: én ezt csinálom és ezt nem csináltam volna, nem a megoldást írja le, hanem elmesélik a fél életüket ahelyett, hogy leírná: szerintem ezt csináld. A vérnyomásod neked ugrott fel, mivel a te életed függ(hozzászólás alapján) a pontozásoktól annyira, hogy képes voltál visszaírni miatta újra....

Szerintem nem szabad hallgatni a férjedre, hogy csak nyeljél le minden hülyeséget, vagyis feltétel nélkül vállald fel a vesztes vagy elkerülő szerepet minden konfliktusban. Ha ilyen lennél, később az önbecsülésed is romlana, és a házasság is rámehetne.

A konkrét mondatot viszont nem tartom jó dolognak, a másik hibáztatása, veszekedés sem ideális konfliktuskezelési megoldás, mert egyikből lesz a másik.

Ami a te feladatod ebben a helyzetben, az, hogy meg kell tanulni helyesen elemezni és kezelni a konfliktusokat.

A helyes konfliktuskezelésről rengeteg hasznos kommunikációs könyvet lehet olvasni.

Elemzési példa:

A konfliktus felismerése (miért, kik között)

Esetedben két konfliktus is van:

Egy neked a férjeddel, aki nem vesz komolyan, mert elbagatellizálja az érzéseidet, és egy neked az anyósoddal, mert betolakszik a komfortzónádba, és van egy a férjed és anyósod között is, mert az anyós nem engedi el a fiát, aki meg nem áll ki magáért és a családjáért - ő is kerüli a konfliktust.

Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy az "anyós" ügyeket mindig a férj/feleség rendezze minden csip-csup ügyben, mert a SAJÁT komfortzónáját mindenkinek magának kell megvédenie, de nagyon fontosnak tartom a hogyant. Abban viszont igazat adok, hogy amikor a család ügyeibe (pl. nevelési módszer, gazdálkodás) szólnak bele, akkor közösen, vagy az anyós-após gyermeke (férj/feleség) szólaljon fel ha köztetek egyetértés van.

A módszert illetően fontos hogy "ÉN-ÜZENET"-et közölj. Vagyis, ne a másikat okold, vagy minősítsd, stb. hanem csak a saját érzésedet mond el az adott üggyel kapcsolatban, és ne csapj hozzá más sérelmeket is.

Pl. "Nagyon sajnálom, hogy nem tartja megfelelőnek a tejemet." persze eleinte meg fognak lepődni, de aztán leszokik a furkálódásról, mert mindig kipöckölöd, és mégsem harcolsz vele.

...persze ezt ne pökhendi hangsúllyal, hanem őszintén mondd.

Esetleg hozzá lehet tenni, hogy megérted, hogy aggódik a kicsiért, de nagyon zavar, hogy annyiszor ismétli ugyanazt.

Igazat adok a 27-esnek, főleg a NAGYBETŰS részekre gondolok.

Nálunk mondjuk szerencsére az volt a helyzet,hogy a Párom közölte is,hogy ne Neki panaszkodjak,hanem zongorázzam le az Anyjával. Azóta,nem forrongok se Magamban,se a Páromnak és a 27-es által írt őszinte, egyenes érzelemkifejezéseket használva,mára elmondhatom,hogy isteni jó lett a viszonyom az Anyjával.

Tehát van remény Én azt mondom,nemtudom hol tart az ügy,de remélem Neked is sikerül átfordítani a dolgokat,hisz a Párod Édesanyjáról van szó!:)