Hogy álljuk meg? Nem vagyunk normálisak.

szerintem nem gáz :) mosolyogjatok nyugodtan, nekünk azt mondta a pap, hogy lehet kuncogni, megvárjuk :D az nem baj, ha vidámak vagytok az esküvőn :)

Jó arcok vagytok,semmi gáz nincs veletek!!Maradjatok mindig ilyenek:)))

Szerintem nem fog... Nekem volt templomi esküvőm, és inkább a meghatottság érzése volt bennem, pedig én is elég röhögős vagyok... :-) Amúgy gondolj bele, mi a legrosszabb ami történhet? Elkap a röhögés, a pap erre azt mondja, hogy na akkor b*sszátok meg, nem adlak össze titeket, és el lehet takarodni a vérbe? Nyilván nem, lehet, hogy még ő is mosolyogni fog. Aztán ha elmúlt, folytatja.

Figyelj, szerintem ez nem baj, inkább legyetek 100-szor ilyenek, mint besavanyodott mogorva emberek. Ne nagyon emlegesd, meg gondolkodj azon, hogy mi van, ha elröhögitek magatokat, mert akkor csak azért is... :D De nem hiszem, hogy bárki rossz néven venné. Egyébként ez tök tipikus, hogy mindig akkor kell a legjobban röhögnie az embernek amikör tökre nem kéne. De végülis ez a ti napotok lesz, szóval csináljátok, ami jól esik. :)

Jajjj én is ilyen típus vagyok. Maximálisan átérzem a templom számomra nyomasztó hangulatát, de ha éppen jó kedvem van, akkor vége. A csönd és a komolyságjókedv esetén nevetésre ösztönöz valamiért. Pláne akkor, ha a pap hülyeségeket kezd összehordani.

mi is vidámak vagyunk, viszont épp attól félünk, hgy meghatódunk :) érdekes dolog ez. látni a sok embert, aki azért gyűlt össze szép ruhában, h velünk ünnepeljen, a szülők, barátok könnyes szemmel... szóval bennem tényleg para van, h elsírom magam, pedig nevetni szeretnék. amúgy ha nevettek, az nem ciki, az mindenkire csak jókedvet ragaszt és épp ez a célja 1 esküvőnek :)

Szerintem most azt hiszitek, hogy jókat fogtok kuncogni, de amikor meg fogod látni a boldogságtól a szüleid könnyeit,akkor biztosan te is könnyezve fogsz nevetni és az màr boldog könnyek lesznek és nem fog rajta meglepõdni senki!

Nem annyira gáz... a mi esküvőnk olyan volt hogy már nem bírtam tartani és kb 3 perces röhögőgörcsöt kaptam, utána a feleségem, utána pedig a többiek (a pap is nevetett). Mindenki emlékszik rá :DD

Én csak koszorúslány voltam még, de nagynéném templomi esküvője örök emlék marad, nagynéném elrontotta a szöveget elnevette magát,próbált megnyugodni de nem ment neki és kb ötpercig röhögtek a párjával de már könnyeztek, röhögtünk mi is meg a pap is :)