Házasságkötéskor felvetted a férjed nevét? Vagy megtartottad a lánykori nevedet?

ha odáig fajulna a kapcsolatunk, h összeházasodunk, akkor sem vennék fel semmilyen nevet. jó nekem a sajátom, mindenki ezzel a névvel ismer, és magamat ismerve bemutatkozáskor úgyis a lánykori nevemet mondanám, elrontanám a kitölteni való papírokat, stb :)

pár hete voltunk 2 esküvőn is, ugyanazon a napon.

az egyik lány 'Kisné Nagy Éva' lett. furcsálltam cseppet, elvégre 25 éves a csajszi.

a második esküvőn a lány 'Kis Józsefné' lett.

páromra néztem és csak ennyit mondtam: mindennél van lejjebb. :( :) hozzáteszem, hogy a második menyasszony mindössze 23 éves.

váláskor meg pláne bonyolódik a dolog. iratok cseréje, stb. az meg a másik, hogy ha valaki megismert a férjezett neveden, és visszaveszed a lánykorit, akkor magyarázkodhatsz.

én pl onnan tudtam meg, hogy az egyik ismerősöm elvált, h a facebookon visszaváltoztatta a lánykorira a nevét :)

Szerintem felesleges ebből megint nagy harcot csinálni, engem meg azért pontoztak le, mert azt írtam, hogy nem vettem fel a férjem nevét, szóval mindkét „oldalon” vannak elszánt harcosok. :)

Azzal nem értek egyet, hogy attól, hogy mosol-főzöl rá már elveszted a személyiséged, és akkor már miért ne vedd fel a nevét. Ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Hiszen a férj is ugyanúgy „elveszti a személyiségét” a házassággal akkor, ahogy a nő, mert neki is lesznek „kötelességei”. Bármilyen párkapcsolat velejárója, hogy az ember összeköti a másikkal az életét, így már nem fog pont úgy élni, mint egyedül.

A névváltoztatást a fentiek nem indokolják. Ha valaki azzal is ki szeretné fejezni az elkötelezettségét, hogy felveszi a férje nevét (bármilyen formában), az szíve joga. Biztos van, aki a többi embernek akarna hirdetni ezzel, hogy ő már „elkelt”. Tegye, semmi gond vele. Ahogy azzal sem, ha más úgy gondolja, neki nem jelent semmit egy megváltozott név, vagy a társadalmi szokások ezzel kapcsolatban.

Ezerféle indok van, ahogy ezerféle ember. Az általam belinkelt tanulmány pl. azt is írja, hogy szignifikánsan több a felsőfokú végzettségű nők közt azoknak a száma, akik megtartják a lánykori nevüket, mivel ők a legesélyesebbek arra, hogy valami nagyobb eredményt érjenek el a szakmájukban, és akkor a saját nevükön szeretnének szerepelni.

Ez is egy érv. Lehet erre hőzöngeni, hogy micsoda feminizmus, meg egy nő legnagyobb eredménye az életben, ha a családja boldog, de lássuk be, nem mindenki egyformán gondolkodik, ettől eredményes az emberi faj. :)

Akik annyira ellenzik a -né-s változatot, mondván, hogy Kovács Józsefnéből nem derül ki a keresztnév, annak elárulom, hogy így is be lehet mutatkozni akárhol:

* Kovács Józsefné Judit vagyok, vagy

*Kovács Józsefné vagyok, de szólíts csak Juditnak.

Ennyire egyszerű.

Én személy szerint ragaszkodom a vezetéknevemhez, így a kötőjeles verziót fogom használni.

31-es, ha neked a házasság fajulás, akkor inkább maradj a csaja valakinek, ha úgy tetszik. De nehogy már Te fikázd le azokat, akik komolyan gondolják a kapcsolatukat, és nem csak egy csaj akarnak lenni a sok közül, hanem FELESÉG. Tiszta szánalmas vagy, azt hiszem nálad már nincs lejjebb!! :)

Hogy a kérdésre is válaszoljak:

Én is nagyon sokat vacilláltam, de végül a Kissné Kovács Júliánál kötöttem ki mindig. Tetszett még a Kiss Júlia, de szeretném a leánykori nevemet is tovább viselni.

Igaz, még van rá kis időm, mert jövő ősszel lesz az esküvőnk.

24N

Kedves kérdező! Kíváncsi lennék, mely érvek tűnnek számodra meggyőzőnek ebben a nagy elvi csatában, ami itt folyik. :)

Az a kérdés, mennyire vagy bátor, hogy a szívedre halgass, vagy mennyire ijeszt meg egyik vagy másik fél tombolása. Mert itt ugye társadalmi dogmák csapnak össze, kérem! Ha tudatosan akarsz dönteni az alapján, hogy mi a társadalmilag elfogadottabb, olvass utána, mi a tendencia, milyen társadalmi rétegek, milyen korúak melyik névváltozatot választják inkább, így nagy eséllyel választhatod a „mainstream” elvárásai szerinti nevet magadnak.

De szerintem győzd le a gátlásaidat, és csak azzal foglalkozz, te hogyan éreznéd magad jobban, mi áll jobban a szádra! :)

(Az utolsó hozzászólónak üzenem: egy kapcsolat minőségét szerintem sem az határozza meg, hogy feleség-e az ember. Hiszen lehet valaki valakinek az X. felesége is – és hány ilyet látni! –, mitől jobb az, mint az általad mondott X. „csaj” kategória :))

igen, olyan borzasztó megalázó olyan valakinek a "csaja" lenni, aki szeret, törődik veled, támogat mindenben.

nem kell ahhoz a feleségének lennem, hogy normális legyen a kapcsolatunk :P

én felvettem a férjem vezetéknevét, és megtartottam az enyémet is, kissné Kovács Virág lettem.

jelezni akartam, hogy férjnél vagyok, és nem is óckodom a nétől. szerintem a személyiség nem attól függ, hogy felveszed-e valaki nevét, vagy sem. ha így lenne, akkor kötőjelesen sem jó és sehogy sem. A testvére nem akartam lenni (Kiss Virág), a kötőjeles meg azért nem tetszik, mert olyan, mintha apuka és anyuka nevét egyszerre kaptam volna, nem pedig férjezett név. De teljesen sem akartam felvenni, hogy a keresztnevem is megmaradjon. Az övé ritka név, az egész országban, ha 30 van belőle és mind egy család, az enyém gyakoribb, de mégsem túl sok, így maradtam ennél a megoldásnál :)