Előbb házasság, és utána baba vagy fordítva?

Házasság utána gyerek. Én nem vágyok nagy dinom dánomra, nekem a 2-2 szülő+ 1-1 testvér lenne jelen nekem az is tökéletes lenne.

Mondjuk én régi módi vagyok, én nem is tervezek nagyon a házasság előtt az összeköltözést.

úúristen! hát sztem ez marhára magánügy.

nekem nincs szükségem házasságra ahhoz, hogy gyereket szüljek, és igazi családot alkothassunk. számomra sokkal szebb dolog szóban, fogadalomban megígérni valamit mint papíron. pláne ha érzelmekről van szó.

ha alá akarok írni egy szerződést, inkább veszek egy autót vagy lakást, mert ott még értelme is van. számomra a házassági papírnak semmi értelme nincs.

ismerek olyan párokat, akik házasság nélkül vállaltak gyereket, és teljesen normálisan élnek. meg ismerek olyat is, akik összeházasodtak, aztán 2 év múlva váltak.

itt nincs helyes vagy nem helyes. az értékrended döntsön. ha fontos a házasság, akkor még a gyerek előtt érdemes, mert utána a férfiak hajlandósága csökken ez irányban. ha a gyerek fontosabb, és nem kell papír a kapcsolatról, akkor válaszd ezt az opciót. rád van bízva, szerencsére ehhez elég modern időket élünk.

"ismerek olyan párokat, akik házasság nélkül vállaltak gyereket, és teljesen normálisan élnek. meg ismerek olyat is, akik összeházasodtak, aztán 2 év múlva váltak. "

Ez azért elég sarkított, szerintem bőven tud mindenki mind a kettőre példát mondani.

Isten mondta, hogy előbb anyakönyvvezető, aztán szülőszoba?

Nem a kényszerházasságokról beszélek, hanem arról, hogy összeházasodott egy pár, szerelemben, aztán mondjuk a férfi elkezdte verni a nőt, a nőnek meg tűrnie kellett.

Ne játszd, hogy hülye vagy. A házasság nem garancia semmire.

És ne gyere istennel, mert az a te hited, számomra nem meggyőző, nem érv az, hogy te miben hiszel.

Én is kicsit "régimódi" elvek szerint lettem nevelni, így hát éppen a párommal való közös élet küszöbén, mindketten hiszünk abban, hogy meg kell járnunk a lépcsőket és ki kell állnunk a próbákat. Egy éve vagyunk együtt, most fogunk összeköltözni, ha úgyérezzük/úgyérzi (meglepetést szeretnék) egy idő után, hogy jól mennek a dolgaink, akkor lánykérés és esküvő, ha pedig úgy érezzük eljött az ideje, akkor gyarapíthatjuk a családot. Fiatalok vagyunk, nem sietünk sehova. Én ebben érezném a teljes boldogságot, ettől még más úgy csinálja ahogy szeretné, nem vetek meg senkit a nézeteiért.

Egy biztos! Valaki ne azért válassza ezeket a lépcsőket, mert a társadalom ezt várja el! Azért válassza ezt, vagy mást, mert azt szeretné!!

Régi szégyen válások. Nem volt az olyan szégyen. Mindkét nagyszülőm vált. Egyikőjük már 19(!!) évesen, mert a férje ivott, más nőkkel szórakozott. Egyszerűen elment az apja érte, összepakolta mamám cuccait és közölte, hogy nem maradhat olyan férfi mellett, aki így megalázza! Pedig néhány évvel korábban az apja adta hozzá ehhez az emberhez. Soha nem kapott senkitől egy rossz szót sem, pedig akkor már volt egy baba! 2 évvel később házasodott össze nagypapámmal és együtt élték le az életüket. Attól, hogy egyszer úgy hozta a sors, hogy vált, még a példaképem, mert megmutatták nagyapámmal mi az az őszinte és sírig tartó szerelem, ami kibír MINDENT.

Dédszüleimet úgy adták össze, nem volt választásuk. Dédipapám háborúzott, hadifogoly is volt, az utolsó 8 évet lebénulva töltötte, igazán sokat megéltek együtt. A dédimamám mindvégig mellette volt és szerette. 62 évet töltöttek el együtt, boldog házasságban, a nehézségekkel együtt. Szintén példaként áll előttem, hogy igen is ha az ember megtalálja a párját, akkor mindent le lehet győzni együtt!!

Lányok, tényleg szülnétek olyan pasinak aki el se vesz feleségül? Hát én biztos hogy nem. Először vegyen el, azért mert szeret, ne azért mert már úgyis én vagyok a gyerekek anyja. Előtte, közben, utána teremtsük meg az anyagi biztonságot, vegyünk házat, utazgassunk. És ha minden meg van, tervezünk és vállalunk gyereket (ebben segítenek a családtervezőnél). Nem gondoltam hogy ez bárkinek kérdés.

Én nem akarom hogy csak úgy becsússzon valakitől aztán itt kelljen megszavaztatnom hogy te megtartanád-e vagy sem...

L22

Terhesen soha nem házasodnék, ez fix. Tudom, mert nekem erősen javasolták tavaly.

2010-re terveztük az esküvőnket de szó szerint elvitte a víz, akkor volt nálunk a nagy áradás. A házban nem, de a pince tele volt vízzel, a nyári konyha szintén. Elment a víz és helyrehoztuk a károkat. 2011 márciusára sikerült helyre jönni, segítséggel. De akkor már baba is útban volt, nyáron született. Most lesz egy éves. Az esküvőnk ősszel lesz.

A sorrend nekem mindegy, a lényeg, hogy legyen, legyen egy boldog házasságom és egy egészséges, boldog gyermekem. Nekem ennél több nem kell.

Sajnos ismerek egy lányt, aki a párja miatt próbálja feledni a házasságra, esküvőre vonatkozó vágyait. Nekik is van egy fiuk, de a srác megmondta, hogy soha nem veszi el feleségül. Neki már volt egy, nem kell még egy. A lány ezt elfogadta, de látszik rajta, hogy sajnálja.

Mindenki úgy csinálja ahogyan tetszik. Nagymamám tisztességesen ment férjhez, 2 évre rá jött neki anyukám, még is boldogtalan volt a házassága, nagyapám alkoholista és kártyás volt, mindenét elitta, eljátszotta és ráadásul meg is verte nagyit. A házasság nem garancia papír.

"Én is régimódi vagyok ezen a téren, de tőlem mindenki úgy csinálja ahogy neki tetszik. Attól, hogy nekem ez a normális, másoknak lehet más szemléletük."

Aki ezt lepontozta árulja már el, hogy miért? Ebben a válaszban mi a rossz?

Házasodni meg akkor kell amikor a pár erre lelkileg készen áll. Ez szerintem lehet gyerek előtt és utána is. Lényeg, hogy boldogan hozzanak döntést.