Mit tegyek, hogy ne emésszen fel az a tudat, hogy soha nem leszek feleség, hogyan tegyem magam ezen túl, mit csináljak, hogy ne érezzem kevesebbnek magam?

Vele még le se ültél megbeszélni ezt. Tehát egy gyereket bevállaltál, megbeszéltétek, de azt még nem kérdezted meg tőle, hogy mi újság a házassággal?

Viszont olyan összeesküvés elméleteket gyártasz, hogy mire szegény hazaér, már kap is egy taslit "tudod mit nyuszika, b+ a fűnyíródat" stílusban?

Gratulálok...

attól hogy nem leszel feleség, miért lennél kevesebb? én pl elvből elutasítom a házasságot.

egy gyerek sokkal nagyobb bizonyíték arra, hogy szeret, és veled képzelni a jövőjét. nem a papírtól lesz tartós a kapcsolat, hanem attól, ha a párod jó ember, és lehet benne bízni.

nem tudom ki hülyített így be, hogy csak akkor ér valamit egy nő, ha van férje.

Nem kell ahhoz meggondolatlanul házasodni, hogy megromoljon... Én 4 év után mentem hozzá a férjemhez, mégis megromlott... belekényelmesedett. Nekem a házasság pont ezt jelenti, hogy a felek onnantól evidensnek veszik, hogy ott van a másik, kimondta az igent, onnantól kezdve már semmit nem kell érte tenni. Ez jó hivatkozási alap lehet...

Én ezért nem szeretnék még egyszer házasodni... Igenis tegyen meg mindent a másik fél is a kapcsolatért, folyamatosan!

Megértelek, én sem tudnám úgy elképzelni egy férfival az életem, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, sőt már gyerekünk is van, hogy nem tudhatom őt teljesen a magaménak - házasság útján. Lehet, hogy ezt sokan elítélik és nem értik meg.

De először is: ne emészd magad ennyire, mert így csak bele fogsz roppanni! Semmivel sem vagy kevesebb, csak mert a párod nem vett MÉG feleségül. Mindenképpen meg kell beszélned vele, és ha látja, hogy milyen fontos ez neked, lehet, hogy átértékeli a dolgokat. Viszont fontos megértened az Ő helyzetét is, és át kell látnod a félelmeit.

Ez is egy kapcsolat része: hogy ha kicsit is elakad, akkor mindent tisztázni kell és megbeszélni.

Sok sikert, és jegyezd meg: attól, hogy nem vagy feleség, még ugyan olyan nő lehetsz, mint bármelyik, sőt jobb is. :)

Tudom, hogy eső után köpönyeg, de nem értem, ha ennyire fontos, hogy házasságban élj, akkor miért vállaltad így ezt a kapcsolatot? Ha számomra elképzelhetetlen, hogy úgy alapítsak családot, hogy nem vagyok a felesége, akkor várok egy darabig, és ha nem vesz el, akkor agyő.

Most már késő bánat és igazából érthetetlen is. Együtt vagytok X éve, gyereketek van, erre most elkezdett zavarni.

Megértem a pasit, én sem házasodnék másodszor, egyszer is sok volt. Te elfogadtad így a kapcsolatot, most meg hirtelen vegyen el, mert meggondoltad magad? Az rossz érv, hogy te már az elején is így akartad, csak nem szóltál.

Ne haragudj, de te elfogadtál egy helyzetet. Ezt a békát le kell nyelni.