Voltál már alteres esküvőn? Hogy érezted magad?

Nekem az a véleményem, hogy ez a menyasszony és a vőlegény napja, róluk szól, nem pedig a násznépről.

Amúgy meg ezért nincs semmi értelme a hatalmas, "mindenkit meghívunk, még a hatod-ági unokatestvéreket is, akiket valójában még sosem láttunk" esküvőknek.

Az én esküvőmön csak azok lesznek, akik tényleg közel állnak hozzám, ebből adódik, hogy ők valójában ismernek is, nem csak három évente összefutunk valami családi/baráti eseményen, tehát bármi is lesz, nem fogja őket meglepetésként érni, hiszen tudják, milyen vagyok.

A pár itt abban hibázott, hogy elhívott egy csomó olyan embert is, akit nem kellett volna.

Amúgy meg én sem mások véleményéhez fogom igazítani az esküvőmet, hanem úgy csinálom meg, ahogy nekem és a barátomnak tetszik.

L/25

Engem az egész a pünkösdi vallásos ismerőseimre emlékeztet. Nem a hitgyülekezet konkrétan, de valami ilyesmi. Biblia, Isten, de nem úgy, mint a hagyományosok.

Nos, ők nagyon jó emberek, nagyon szeretem őket, el fogadom őket, ők is engem, ennek ellenére nem kívánok részt venni a vallási ünnepeiken. Nem azért, mert úgy elutasítom, vagy térítenek, mert egyáltalán nincs róla szó, amennyi rosszatt hall az ember meglepődnének sokan, engem soha egyik sem akart megtéríteni, ha kérdésem volt kézségesen elmagyarázták mi van a Bibliában, bármiről el lehet velük beszélgetni, de sose jön fel a térítősdi. Összejövetelükre is azért hívtak, mert mesélték milyen és mondták menjek el egyszer és nézzem meg, mikor annyira imádkoznak, táncolnak énekelnek, hogy szinte önkívületi állapotba kerülve kerülnek közelebb az úrhoz stb. Na most ez biztos nagyon érdekes. Én nem nézem hülyének őket, tudom, hogy értelmes, nyitott, segítőkész, tanult emberek, de én ott nem érezném jól magam, mert ez tőlem olyan távol áll! Egyszerűen képtelen lennék feloldódni, részt venni az egészben, el sem tudom magam ott képzelni.

Nem jó hasonlat, de olyan, mintha csak popzenét hallgatnék és elvinnének egy death metal koncertre és még a kezemet is megfognák és közölnék, hogy na most aztán forduljak ki magamból és rázzam a fejem meg élvezzem a dolgot. Attól, hogy ez nekem nem tetszik, nem érzem jól magam benne, nem áll közel hozzám és egyáltalán nem is akarok részt venni benne, mert kényelmetlenül érzem magam tőle, még ugyanúgy elfogadom és szeretem azt, akivel ott vagyok és akinek meg ez tetszik.

Ezért úgy gondolom, hogy vagy ne hívja meg azokat, akikről tudja, hogy nem ilyen beállítottságúak, vagy ha ragaszkodik hozzájuk, akkor azokkal el lehet menni csendben aláírni a hivatalba saruban, meg szárongban esetleg egy ebéd utána, vagy kerti sütés, ha jobban tetszik, a rituálét meg tartsák meg a rituálés barátaikkal, vagy csak velük tartsák az egészet.

Nem azért, mert azt akarom, hogy nekem szervezzenek esküvőt, én nem bánom milyen díszlet van, meg milyen ruha, meg milyen torta, meg semmit, csak ne kényszerítsenek bele, egy olyan dologba, amiben önszántamból semmiképp nem vennék részt. Főleg, ha nem tájékoztat előtte, vagy nem kellően tájékoztat, csak pl. annyi, hogy egy virágos réten kelünk egybe és akkor ott kiderül, hogy ahogy írtad csoportos "varázslás", meditáció, mantrázás vagy nem tudom mi lesz.

Jó persze, akkor nem kell elmenni. De kérdem én, ha meghív akkor nem én vagyok a paraszt, ha nem megyek el? Aztán elmegyek és nem tudok feloldódni, úgy érzem magam mintha a kandikamera forgatásán kellene részt vennem?

Persze, akkor ott van az, hogy de ha nem hív meg, ő a bunkó. Én azért mondom azt, hogy akkor az anyakönyvvezetőhöz lehet menni be a hivatalba és ott aláírni a hagyományos rokonsággal és a mezőn a rituálét meg azokkal csinálni, akik tényleg tudják, érzik és értékelik is a dolgot. Főleg, hogy nem hiszem, hogy a varázslást az anyakönyvvezető csinálta, gondlom meg volt erre a külön ember, meg szertartás.

Ilyen esküvőn még nem voltam.Ha szóltak előre,milyen lesz,mindenki eldönthette,elmegy-e.Ha nem tudták,kellemetlen lehetett azoknak,akiktől ez távol áll.

Olyan esküvőn voltam,ahol rockzenekar volt,a pár nem akart hagyományos lagzis zenét.Egész este pánikoltak,hogy miért nem táncol senki.Az idősebbek korán el is indultak haza,éjfélkor már kb. csak 20-an voltunk a 100-ból.Jól éreztem magam,mert volt egyetemi csoporttársakkal jókat beszélgettünk,nevettünk.

Szerintem nincs vele baj, én szívesen elmennék egy ilyen esküvőre, már csak azért is mert érdekes.

De egy különleges esküvő esetén szerintem elvárható, hogy tájékoztassák/felkészítsék a násznépet.

Már az is feszélyezhette a násznép idősebb tagjait, hogy eltértek külsőleg a többi ünneplőtől. Engem is zavarna, ha megjelennék valahol magassarkúban és koktélruhában, majd egy mező közepén táncoló nyáriruhás tömeg közepébe csöppennék.

Egyébként a vendégsereg ritkítása is jó ötlet, az idősebbeknek lehet egy hagyományos menüvel szűkkörű vacsorát is adni.

"a vendégek kellemetlenül érzik magukat, mert "nem érzik/értik" az egész "rituálét"

Ez a kérdés viszont érdekes, szerintem ha szeretünk valakit elfogadjuk, a furcsa vallási/spirituális izéivel együtt és megpróbálunk részt venni benne.

Legalább is én ateistaként így vélekedem, és számomra teljesen mindegy, hogy orgonaszóra akarnak egy aranyozott oltár előtt állni, vagy a mezőn akarnak valami faistennek kántálni.